2012. március 30., péntek
Jó és rossz hír :)
A rossz hírem az, hogy egyenlőre még nem fejeztem be a 14. fejezetet, de egy új történettel már szolgálhatok :) Remélem tetszeni fog :) http://varietiesoflove.blogspot.com/
2012. március 18., vasárnap
Köszönöm :)
Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra!
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
3. Küld tovább azoknak a blogíróknak, akik szerinted megérdemlik!
4.Hagyj megjegyzést a blogukon!
Akik szerintem megérdemlik:
2012. március 16., péntek
13. Antidote
- Szeretnénk rólatok minél többet megtudni lányok! – kezdi a riporter, miután helyet foglalunk.
- Mit szeretnétek tudni? – kérdem.
- Hogyan ismerkedtetek meg a fiúkkal? – tudakolja, mire összenézünk, majd mindannyian felnevetünk.
- Igazából… ez mind Belle érdeme! – mutat rám Zayn.
- Így van! Belle a mi angyalunk! – bólogat Louis.
- Helyesbítek! Az én angyalom, Louis! – szögezi le Harry és védelmezően átölel.
- Hogy értitek, hogy Belle-nek köszönhetitek?
- Én is besegítettem a fiúknak az X faktor alatt! Koreográfus és énektanár vagyok a Royal Theaternél. Egyik nap próbáltunk a csapatommal, amikor szóltak, hogy edzenem kéne a fiúkat! – vonom meg a vállamat. – Innen egyszerű a történet! Megismerkedtünk és barátok lettünk!
- Arra is kíváncsiak lennénk, hogyan jöttetek össze! – mosolyog.
- Hát, mi Louisék házavató buliján találkoztunk! – feleli Zayn. – Beszélgettünk, megkedveltük egymást, aztán Dora nálam töltött pár napot és megegyeztünk abban, hogy együtt akarunk lenni!
- Milyen demokratikus! – horkan fel Louis. – Mi igazából eléggé spontánok voltunk ilyen téren!
- Túlságosan is! – morogja Harry, mire felnevetek.
- Szerintem ti meg se szólaljatok! – jegyzi meg Charlotte.
- Miért? Mi a ti történetetek? – néz ránk a riporternő.
- Engedjétek meg, hogy én meséljem el! Úgy sokkal érdekesebb lesz! – kérlel Louis.
- Csak tessék! – engedélyezem vigyorogva.
- Ezek ketten másfél évig szerencsétlenkedtek! Hihetetlenül bénák voltatok! Komolyan! Tulajdonképpen lassan már két éve, hogy együtt vagytok! Az első pillanattól bejöttek egymásnak, de nem tettek semmit! Persze történtek dolgok, mindenki tudja, hogy az alkohol oldja a gátlásodat Harry!
- Hé! – tiltakozik az említett.
- Aztán Belle elment egy évre New Yorkba! – folytatja Louis mit sem törődve a kis közbeszólással. – Beletelt egy-két hónapba, amíg összevakartuk Harryt, de sikerült! Ezek után jöttek a turnéink, aztán a tékozló lány hazatért végül és kezdődött minden előröl! Megint balfa… Pardon! Bénáztak két hónapig, aztán Belle beleegyezett, hogy Harryvel tölt egy hétvégét és…
- És összejöttünk! – bólogatok.
- Ez volt a rövid verzió! Ha a hosszabbat meséltem volna el, már rég beleőszültem volna! – legyint Louis.
- Ahogy látom jól meg vagytok. Hosszabb távra terveztek?
- Mindenképpen! – bólint Harry. – Megérte ez a hercehurca. Meg anyukám is kedveli, szóval…
- Indulhat a nászmenet! – pattan fel Niall.
- Nagyon vicces vagy! – morgok rá, mire Harry felnevet. – Louis kihagyta a történetükből, hogy tulajdonképpen az hozta őket össze, hogy minket akartak összehozni! Igen drágáim, mindent hallottam! – kacsintok rájuk.
- Talán nem jönnél hozzám? – kérdi Harry.
- Hát… majd, ha már mindent tudunk egymásról talán! – vigyorgok rá.
- Mit nem tudok még rólad? – hökken meg.
- Ö… - gondolkodom el. Nem most kéne elmondani, hogy terhes vagyok… - Tavaly szereztem meg a diplomámat…
- A midet? – kérdez egyszerre vissza mindenki.
- A vegyészmérnöki diplomámat! – bújok Harry karjai mögé. – Volt egy kis feles időm…
- Ilyen nincs! Most már hivatalosan is ő a legokosabb közülünk! – jajdul fel Louis.
- Eddig is én voltam! – húzom fel a szemöldököm.
- Harry! Milyen érzés, ha az embernek nem csak tehetséges, hanem eszes is a barátnője?
- Ami azt illeti, elég menő! – kacag. – Kevés ember mondhatja el magáról!
- Hé! – kiált fel egyszerre Zayn és Louis.
- Azt nem mondtam, hogy ti nem tartoztok bele a kevésbe! – mentegetőzik Harry.
- Köszönjük az interjút fiúk és lányok!
- Mi köszönjük! – mosolygunk, majd ahogy a kamerák leállnak, szedelőzködni kezdünk.
- És most? Mit csináljunk? – fordul velünk szembe Liam.
- Ebéd? – kérdi Niall.
- Ebéd! – kiált Louis és kihúzza maga után Charlotte-ot az ajtón.
- Akkor… azt hiszem, indulás! – motyogja Liam.
Az étteremben már ismerősökként üdvözlik őket és egy eldugottabb helyre vezetnek. A két asztalfőre természetesen Louis és Harry kerülnek.
- Mit hozhatok? – kérdi a pincér. A többiek vagy valamilyen bort vagy más milyen szeszes italt kérnek, mire én:
- Hm… egy narancslevet! – mosolygok a férfira. Válaszomra mindenki megütközve néz rám.
- Neked mi bajod van? – fakad ki Niall.
- Attól még, hogy ti alkoholisták vagytok, nekem nem kell annak lennem! – teszem magam elé a két tenyeremet.
- Ez fájt! – teszi a szívére a kezét Louis. – Komoly sebeket ejtettél rajtunk!
- Ne játszd már el a hattyú halálát! – nevet fel Zayn.
- Hiányoztál! – suttogja a fülembe Harry.
- Te is nekem! Együtt leszünk Valentin napkor! – mosolygok rá. – De nehogy készülni merj rá! Vagy várj… sztriptízt vállalsz? – hunyorgok.
- Neked? – kérdi.
- Hát arra gondoltam, hogy meghívnék pár embert… aztán én is beszállnék, hogy lássanak is valamit! – nevetek, mire megkövülten néz rám.
- Téged nem láthat senki meztelenül rajtam kívül! – háborodik fel.
- Drágám! Előtted is voltak barátaim! Azt hiszed egy sem látott még meztelenül? – nézek rá jelentőségteljesen.
- Jó, oké, tudom! De mostantól csakis én!
- Hm… Talán megegyezhetünk ebben! – kacsintok.
Másnap reggel Harry mellkasán ébredek, valami kanapéféleségen. Kényelmesen nyújtózkodom egyet, majd rápillantok az órára, ami reggel háromnegyed nyolcat mutat. Harry édesdeden szuszog alattam. Mosolyogva simítok végig az arcán, amikor elkap a szokásos reggeli hányinger. Mint akit bolha csípett meg, úgy ugrok ki a kanapéból és rohanok egyenesen a fürdőbe. Miután kijött belőlem, pihegve dőlök a vécédeszkának, majd lehúzom és felállok, kissé remegő lábakkal.
- Belle? – szólal meg valaki, mire ijedten fordulok meg. Louis áll a kád mellett, egy szál törölközőben, teljesen elképedt arccal. Szóval azért aludtunk a kanapé, mert Louiséknál vagyunk…
- Igen? – kérdem vékonyka hangon.
- Mi folyik itt?
- Én… semmi… - habogom.
- Belle! – szól rám erélyesebben.
- Terhes vagyok! – nyögöm, mire az előbbinél is jobban lefagy. – És nem tudom, mit csináljak! – ölelem meg szipogva.
- Harry az apja, mi? – sóhajtja.
- Ki más lenne, de úgy mégis? – fakadok ki.
- Jól van, na! – emeli maga elé a kezét. – Nem kell leharapni a fejemet! Bár azt halottam, az ingerlékenység normális a terhes nőknél!
- Louis! – csapom meg a vállát.
- Elmondtad már neki?
- Nem. Félek attól, hogy hogyan fog reagálni.
- Egyet tanácsolhatok! Ne vetesd el! Harry valószínűleg nem bocsátaná meg, bár téged nagyon szeret! – hümmög.
- Köszi, Louis! – ölelem meg, mire átölel és egy puszit nyom a fejemre.
- Bocs! Nem zavarok! – dörren Harry hangja az ajtóból, majd bevágja azt és jól hallhatóan kiviharzik.
- Mi történt? – kérdi a félkómás Charlotte, mikor kirohanunk a fürdőből.
- Majd én elmagyarázom! Menj! – lök ki az ajtón Louis. Eszeveszett tempóban kezdek Harry után futni.
- Harry! Állj már meg! – kiáltok utána, de csak mérgesen megy tovább, aztán az egyik lépcsőfordulóban hirtelen megcsúszom és elvágódom. Könnyek szöknek a szemembe a fájdalomtól, de nagy nehezen feltápászkodom és tovább futok, a kezemet a hasamra szorítva. – Remélem nem esett bajod! – suttogom neki. Zokogva dőlök a falnak, amikor tudatosul bennem, hogy Harry már rég lehagyott.
- Belle! – ráz meg valaki. – Úristen! Te vérzel! – kiáltja Liam, majd felkap és rohanni kezd velem.
A következő, amire emlékszem, hogy az orvosnál fekszem.
- Mi történt? – kelek fel nehézkesen, mire Liam rögtön mellettem terem és átkarol.
- A térdén felszakadt a bőr, de összevarrtam! És ne aggódjon, a babának sincs semmi baja! – összegzi, mire megkönnyebbülten felsóhajtok.
- Baba? – néz rám Liam. – Harryé?
- Igen, mindkettőre! – bólintok.
- Tudja?
- Nem.
- És miért futottál? Hallottalak titeket.
- Harryt akartam utolérni. Azt hiszi, megcsalom Louisal!
- Miért?
- Mert reggel Louis pont bent volt a fürdőben, amikor hánytam. Elmondtam neki a dolgot és tanácsot kértem, majd köszönetképpen megöleltem és…
- És pont akkor nyitott rátok Harry! – csóválja a fejét.
- Nem engedte, hogy elmagyarázzam! – erednek meg a könnyeim.
- Hé! Ne sírj! – ölel át. – Ha Harry van olyan idióta, hogy nem hallgat meg, akkor rám bármiben számíthatsz!
- Köszönöm! – szipogom.
- De komolyan! Ha kell el is veszlek!
- Liam! – nevetek. Pár perccel később benyitnak a lányok és a fiúk.
- Hallottuk, mi történt! Jól vagy? – kérdi Dora, egyértelműen a babára célozva, mire cska bólintok egyet.
- Hála Istennek! – sóhajt Charlotte.
- Harry visszajött! – szólal meg Louis. Gyorsan lepattanok az ágyról és fájdalommal nem törődve indulok meg a szobánk felé. Harry az ágyon fekszik, és a plafont bámulja.
- Harry! – szólítom meg félénken és leülök az ágyra, de nem válaszol. – Nem csallak meg senkivel! – csúszom közelebb hozzá.
- Hogyne! – horkant gúnyosan. – Csak a legjobb barátommal, de nem gáz Belle!
- Mondom, hogy nem csaltalak meg! Beszélgettünk!
- Persze! – legyint, majd feláll és elindul a fürdő felé. Az agyamat ellepi a vörös köd.
- Na, ide figyelj, te idióta! – kapom el a karját. – Nem csaltalak meg! Tanácsot kértem Louistól! Miért nem bírod felfogni?
- Higgyem is el? Mi olyan dolog van, amiben az ő véleményét kéred ki, nem az enyémet! – ordítja a képembe.
- Terhes vagyok! – ordítok vissza. – Tőled! – teszem hozzá, majd elengedem. Megkövülten dől a falnak és csak bámul maga elé. – Jól vagy? – rázom meg, mire rám kapja a tekintetét, de nem szól semmit. Aztán pár percnyi csönd után megszólal…
2012. március 9., péntek
12. Work hard, play hard, be kind.
- Nem! – nyögöm kétségbeesetten. – Könyörgöm, mondd, hogy nem igaz! – suttogom és a fejemet az ajtóba verem. – Biztosan rossz! – győzködöm magam. –Holnap elmegyek és veszek másikat! – határozok, majd a tesztet gondosan belecsavarom egy zsepibe és a kukába vágom.
És ez így volt még öt alkalommal. A fájdalmas igazság az, hogy tényleg terhes vagyok. Lassan egy hónapja… Kezdenek előjönni a tüneteim is, amit remélem a lányok nem vettek észre. Például, hogy párszor hányok reggelente és még pár apróságot… Nem tudom, mit csináljak és tényleg kéne valaki, aki tud segíteni, de nem merem elmondani senkinek! Tizennyolc évesen teherbe esni nem egy leányálom. Harryvel mindennap beszélek, de csak telefonon, hogy ne lássa mennyire sápadt vagyok olyankor. Az életem következő szakaszán merengve harapok bele a meleg szendvicsembe, de ahogy megérzem az ízét a hasam dob egy szaltót.
- Mi van ebben? – köpöm a mosogatóba és már rohanok is a vécé felé, ahol éppen Dora tollászkodik. Nem túl nőiesen felrántom a vécédeszkát és kiadom magamból a förtelmes ételt.
- Belle?
- Hé! Jól vagy? – lép be Charlotte.
- Az a sajt! Biztos lejárt, vagy valami! – nyögöm. – Ne nézzetek így rám! Majd elmegyek orvoshoz!
- Biztos… - morogja kétkedve Dora. Remegve állok fel, majd sietve a szobámba futok és felhívom a dokimat.
2 órával később egyedül ücsörgök a nőgyógyászat várótermében, idegesen lóbálva a lábamat.
- Miss River-Woods! – kiált ki az ápolónő. Remegve lépek át a rendelőbe. Bent lefektetnek egy ágyszerűségre, aztán valami fura, hideg zselét kennek a hasamra, amitől kiráz a hideg. A monitortól elfordulva csendben várom a végítéletemet. Nem kell sokáig feküdnöm, hogy meghalljam a kevésbé várt hangocskát: egy kis szív szapora dobogását. Bár mennyire akarom is, még képtelen vagyok szembenézni a ténnyel, hogy ő egy kisbaba.
- Nézze! – nevet fel a nő.
- Nem, köszönöm! – morgom.
- Nem akarja tudni, hogy mi az?
- Tudom, hogy mi az! Egy kibaszott kisbaba! – vicsorgok.
- Bizony az! – felel szelíden. Könnyeimmel küszködve, önkénytelenül fordulok a képernyő felé, ahol meglátom a leggyönyörűbb dolgot a világon: egy kis ember-kezdemény ultrahangos alakját. A szememből kicsordul egy könnycsepp, majd áhitattal megérintem a pici alakot. Hát ő lenne Harry és az én kisbabám! Könnyeimtől alig látva nevetek fel. Azt hiszem ez életem egyik legnagyobb és legcsodálatosabb hibája.
- Magára hagyjam? – kérdi kedveskedve. Az idilli pillanat rögtön elszáll. Gyorsan letörlöm a hasamat, felöltözöm és kivágtatok az utcára. Egy ideig még az utcánkban bolyongok, tanácstalanul és zaklatottan. Már venném elő a cigimet és gyújtanék rá, amikor eszembe jut, hogy ezt már nem tehetem meg, szóval dühösen elhajítom magamtól. Egy hónapos! Lassan már látható lesz! Hogyan fogom elmondani Harrynek? És a lányok hogy reagálnak majd? De hát el kell mondanom valakinek! Egyedül nem tudom megcsinálni ezt!
- Lotte! Dora! – kiáltok be.
- Nappali! – ordít vissza Dora.
- Na, mi volt a dokinál? – szalad le a lépcsőn.
- Hát… vírus! – hadarom gyorsan.
- Akkor jó! Mennem kell próbára! Jobbulást! – puszil meg és kilép az ajtón. Dora még mindig kétkedve bámul rám.
- Nem vírus, igaz? – kérdi.
- Igaz! – bólintok, és nagy levegőt veszek. – Terhes vagyok! – fújom. – Nőgyógyásznál voltam…
- Lány? Fiú? Harrytől van egyáltalán? – faggat.
- Nem! A Dalai Lámától! – horkanok fel. – Még szép, hogy Harrytől!
- Tudja már?
- Nem.
- Legalább a gyerek szép lesz! – von vállat.
- Olyan együtt érző vagy, mint egy kanál! – morgom.
- Lehet! De Liamnek ne említsd! Tudod mennyire fél a kanalaktól szegényke!
- Hát te nem vagy normális! – nevetek fel. Pár óra filmezés után egy ajtócsapódásra és Charlotte hangjára leszünk figyelmesek.
- Nem hiszitek el mit kaptunk a fiúk stúdiójától! – ugrál be a konyhába, majd nekivágódik a konyhapultnak.
- Jól vagy? – kérdem unottan.
- Kit érdekel? Megyünk Los Angelesbe! – pattan fel. – Végre együtt lehetek az én mókuskámmal! – fekszik végig az étkezőasztalon.
- Uhh… - nyögünk fel egyszerre Dorával. – Távozz tőlem sántán! – fintorgok.
- Mióta nyáladzol ennyire? – vigyorog rá gonoszul Dora.
- Békén lehet hagyni! – morog. – Már szerelmes sem lehet az ember!
- Fiatalság, bolondság! – sóhajtom, mire Dora sipítva felnevet. – Amúgy mikor megyünk?
- Holnapután! – lelkesedik fel megint.
- Remek! – sóhajtom. Szóval időm sincs megtervezni, hogy hogyan fogom elmondani Harrynek a dolgot. Dorával összenézünk, majd megrázom a fejemet, jelezve, hogy még nem akarom elmondani Charnak. Most úgy is csak Louison jár a feje.
- Mi volt ez az összenézés? – kérdi gyanakodva.
- Mikor? Micsoda? Nem néztünk…
- Belle terhes! – szakít félbe Dora, mire Charlotte lefagy.
- Terhes? – néz rám, mire csak biccentek egyet. – Mondd, hogy Harrytől!
- Miért gondoljátok, hogy nem tőle van? – fakadok ki.
- Istenem annyira örülök neki! – ront nekem és ölel át.
- Úristen! – köhögöm.
- Jaj! Bocsánat! Ugye nem fájt? – ijed meg. – Nem esett baja a babának?
- Ettől már hogyan esne baja? – csapja fejbe Dora.
- Au! – jajdul fel. – Ezt most miért kaptam?
- Mert megint hülye vagy.
- Persze! – forgatja meg a szemét. – Harry tudja már?
- Nem és örülnék neki, ha célzásokat sem tennétek ezzel kapcsolatban, amíg ott vagyunk! Én szeretném elmondani neki!
- Annyira édesek lesztek! A Styles család! – tárja szét a karját. – Harry biztos el akar venni majd! – lelkendezik, mire kitágult szemekkel meredek csak.
- Remek! Bepánikoltattad! – rivall rá Dora. – Hé! Meg vagy még?
- Meg – suttogom. – Csak kicsit komolyabb a helyzet, mint korábban hittem!
- Nem lesz semmi gond! – karol át Dora. – Meg fogjátok oldani Harryvel! Nála jobb apát nem is kívánhatnál! Talán csak Zaynt!
- Vagy Louist! – teszi hozzá bólogatva Charlotte.
- Valóban… - mosolyodom el.
- Kicsit féltékeny vagyok rád! – jegyzi meg Lotte.
- Miért?
- Olyan édes gyereketek lesz, hogy meg fogunk halni! – sipítja. – És te leszel elsőként feleség közülünk!
- Ahhoz nem ragaszkodom! Ha már az anyaságot eloroztam!
- Alig várom, hogy mit fog hozzászólni Harry!
- Arra én is kíváncsi leszek…
Tehát két nap múlva már a bőröndjeinkkel totyogunk a reptéren. A repülőn, miután elfoglaljuk a helyünket, mély álomba szenderedünk.
Los Angelesben tényleg baromi meleg van! El sem hiszem, hogy ilyen hely is van a világon! A reptér előtt egy autó vár minket.
- Jó napot, hölgyeim! – köszönt egy hapsi. – Ha nem bánjátok, először elviszünk titeket a hotelbe, hogy felfrissítsétek magatokat, meg ilyesmi, aztán elmegyünk a fiúkhoz! – nyitja ki előttünk az ajtót. A hotelben körülbelül fél órát töltünk mindennel együtt. Igazából már mindegyikünk arra gondol csak, hogy láthatja a barátját. Úgy döntök, hogy egy mell alatt bevágott tunikát veszek fel, hogy véletlenül se legyen észrevehető a hasam, ami ugyan még nem dudorodik, de nem merek kockáztatni. A fiúk éppen egy helyi magazinnak adnak videó interjút. A stúdióban csendre intenek minket, hogy teljes legyen a meglepetés.
- Fiúk! Lenne egy meglepetésünk a számotokra! Vagyis a csoport nagy részének! Remélem, örültök majd neki! – mosolyog a riporternő és feláll, hogy kinyissa az ajtót.
- Ez kedves tőletek! – hallom Louis hangját, majd a fiúk izgatott sugdolózását. Amint az ajtó kitárul előttünk, és belépünk a helyiségbe, a srácok teljesen lefagynak. Elsőként Zayn reagál: felugrik a kanapéról és a karjaiba zárja Dorát. Louis nem törődve az ölében lévő tál popcornnal szalad Lottehoz és megcsókolja. Harry még mindig hitetlenkedve, tátott szájjal mered rám, majd lassan feláll és hozzám sétál. Két kezemet az övéi közé fogja és tüzetesen végignéz. Már kezdenék aggódni, amikor két tenyere közé fogja az arcomat és megcsókol.
- Tényleg itt vagy! – nevet, majd felemel és forogni kezd velem.
- Jaj, Harry! Ne forgass! - nyavalygok.
- Annyira hiányoztál! – csókol meg újfent. – Köszönjük! Ennél jobb ajándékot nem is kaphattunk volna! – néz őszintén a stábra.
2012. március 4., vasárnap
11. Wild Ones
Másnap reggel fehér párnák és Harry karjai közt ébredek. A hó már van vagy negyven centis és még mindig be van borulva. Fáradtan dőlök vissza Harry mellkasára.
- Jó reggelt! – morogja becsukott szemmel.
- Nem akartalak felébreszteni! – ásítom. – Aludj tovább! – puszilom meg. Botladozva indulok meg a fürdő felé. Egy gyors zuhanyozást és hajmosást követően frissen lépek ki a helységből. Nyugodtan sétálok végig az előtéren, amikor az orromat megüti valami ismeretlen illat. Szemöldök ráncolva nézek be a konyhába. Úristen! Ez… ez az amire gondolok? Ilyen nincs! Harry a konyhában áll egy szál kötényben, énekel és reggelit készít.
- Harry! – sikkantom.
- Szia! Kérsz? – mutat a palacsinták elé.
- Miért is ne? Csak előbb felöltözöm!
- Minek? – néz rám. – Jó vagy így!
- Ha te mondod! – vonok vállat és leülök az asztalhoz. Kétkedve és Harry pillantásától követve harapok bele a palacsintába. – Mostantól te főzöl rám! Nem viccelek! – nyámmogom.
- Még szép, hogy én fogok rád főzni! – mordul fel, majd leül mellém és elkezd enni. – Na és most mesélj valami cikiset!
- Cikiset? Hát… rendben. Hm… egyszer annyira röhögtem valamin, hogy levágódtam a székről és eltörtem a karomat.
- Ez inkább bénázás…
- Jó, oké! Anyám egyszer rajtakapott, amikor pornót néztem! – felelem, mire megkövül.
- Te. Vagy. Álmaim. Nője! – hápogja. – Könyörgöm! Mondd, hogy a barátnőm vagy! – kérlel, mélyen a szemembe nézve.
- De hát már az vagyok egy ideje! – értetlenkedem.
- De nem olyan…
- Tudom milyen értelemben értetted! – csattanok fel.
- Szóval akkor… ez most hivatalos meg minden? – kérdi.
- Félig – hümmögök. – A médiának nem kell tudnia róla! Egyelőre… - kezdeném a mondatot, de Harry hirtelen felkap a székről és a falhoz nyom. A törölközőm halk puffanással a földön landol. Pár pillanat erejéig egymás szemébe bámulunk, majd a következő pillanatban az ölébe kap és megcsókol. Az ezután következő dolgokról, meg csak annyit, hogy Harry már nem először bizonyítja be, mennyire nagyfiú…
Harryvel eddig remekül alakulnak a dolgok. A bungalóban töltött második napon, egyszer csak betoppantak a többiek is, Zayn és Dora már kézen fogva. A tábortűznél ünnepélyesen bejelentettük, hogy hivatalosan is együtt vagyunk már.
- Na, végre! Ez került nektek két évbe, nekem két hétbe! – csókolta meg Louis a mellette ülő Charlotte-ot, mire csak a fejünket csóválva felnevettünk. Az este hátralevő részében Louis csak két zacskó mályvacukrot szenesített el, amitől Niall idegrohamot kapott.
- A kaja nem játék! – ordított. Kedveskedve vettem a fáradtságot, hogy megvigasztaljam.
Most éppen a One Thing videoklipjét forgatják, ami teljesen titkos, így mi sem mehettünk velük mondván, hogy unnánk. Ezért ma a csajokkal elindultunk szétnézni a városban, hátha találunk valami ruhát. Már beesteledett, de még mindig nem végeztünk.
- Hova tovább? – kérdem a lányokat, sajgó bokámat tapogatva.
- Elvihetjük a szép hölgyeket egy körre? – szólít meg valaki hátulról. Már fordulnék is meg, hogy elküldjem melegebb éghajlatra, amikor Louisszal találom szemben magam. – Elkértük a forgatásról a buszt, szóval lenne kedvetek várost nézni?
- Persze! – nyögi rémülten Dora.
A városnézés, hát… szerintem a fiúkat ismerve mindenki tudja milyen lehetett. Mint kiderült ez amolyan búcsúest volt, mivel ma Amerikába kell utazniuk. Álmosan és kissé durcásan menetelek Harry mellett a reptéren.
- Nem sokára hazajövök! – próbál kibékíteni a helyzettel, de ahogy elnézem Zayn és Louis is ezzel küszködik.
- Egy hónap múlva! – fakadok ki. – Tudod te mennyi idő az? Mit fogok csinálni addig? Te mit fogsz? És mi van, ha…
- Belle! – ragad meg. – Nekem is ugyanaddig kell kibírnom, hogy nem lehetek veled, mint neked! Én sem örülök neki…
- Tudom! – sóhajtom. – Csak… nem szeretem, ha nem vagy itt! – motyogom lehajtott fejjel.
- Szeretlek! – lép közelebb hozzám. – Olyan buta vagy! – ölel át. – Mindennap hívni foglak!
- Miért eddig nem így volt megbeszélve? – nézek rá.
- De igen! – nevet fel, majd felém nyújtja a kezét, amit készségesen elfogadok. – Hiányozni fogsz! – mormolja a hajamba.
- Ha ez vígasztal, meg fogok pusztulni nélküled! – vigyorgok. – Menned kell, nem? – kérdem, amikor bemondják a járatát.
- Sajnos! – bólint.
- Tudod, utállak, amiért magadba bolondítottál! – fintorgok.
- Hé! Én sem utállak ezért! – háborodik fel. – Most már tényleg mennem kell! Hívlak miután landolunk! – kapja fel a bőröndjét, majd hosszan megcsókol és a fiúk után siet. A csajokkal a váróterem hatalmas ablakaira tapadva nézzük végig, ahogy a gép felszáll. Szótlanul lépünk ki a reptér ajtaján.
- Na, és most mi lesz? – fordulok feléjük.
- Haza megyek és alszom egyet! – morogja Charlotte.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a fiúk házába, amíg nem jönnek haza! Talán könnyebb lesz együtt, nem? – mosolyodok el.
- Nem rossz ötlet! – hümmög Dora. – De be akarsz törni, vagy mi?
- Van kulcsom! – húzom elő a kabát zsebemből. – Harry adta! – vonom meg a vállam.
- Nálam is van! – mutatja meg az ő kulcsait Charlotte.
- Akkor mehetünk is! Majd útba ejtjük a lakásainkat! – húz be egy taxiba Dora.
A lányokkal már egy hete portyázunk Harryéknél. Az elején kicsit letörtek voltunk mindannyian, de aztán elkezdtük feltalálni magunkat. Sütöttünk, főztünk és csajos programokkal szórakoztattuk magunkat. A mai terv a menzesznaptár kikalkulálása egész évre. Bár nem értem minek…
- Nekem kész! – jelenti ki diadalittasan Charlotte és levágja az asztalra a papírt.
- Akkor én jövök! – pattanok fel az asztaltól. Kissé értetlenül kezdem írogatni a dátumokat.
- Valami nem stimmel! – motyogom, majd az ujjaimon kezdem számolni a napokat. Majd még egyszer és harmadszor is. Két hete késik! Eddig mindig pontos volt… Érzem, ahogy kiver a víz és kissé zihálni kezdek. – Inkább most kihagyom ezt! – pattanok fel. – Lemegyek a boltba! Kell valami? – veszem magamra a kabátomat.
- Hoznál valami gyümölcsöt? Ja és cigi és kéne! – kiált ki a konyhából Dora.
- Persze! Majd jövök! – lépek ki az ajtón.
A boltba érve gyorsan belerakom a kosaramba az egy kiló narancsot és almát, aztán elsietek a női részleg felé. Kissé megdöbbenve veszem észre, hogy van vagy tíz fajta terhességi teszt. Lekapom a legdrágábbat és a pénztárhoz állok.
- Még valamit? – kérdi unottan a pénztáros.
- Egy doboz arany Malborot! – fújom, mire érdeklődve néz rám. Terhességi teszt és cigi egyszerre…
- Tessék! – nyomja a kezembe, majd fizetek és sietve távozom. Otthon a lányok kezébe nyomom a gyümölcsöt, majd arra hivatkozva, hogy csak átöltözöm, a fürdőbe rohanok. És most már csak várnom kell… A vécén ülve, az arcomat a kezembe temetve várom, hogy leteljen az a pár perc, ami most óráknak tűnik. A telefonom ébresztője jelzi, hogy eddig kellett várnom. A kezeimet tördelve nézek a teszt helye felé, de nem merem megnézni… Egy nagy sóhajtás után erőt veszek magamon és a teszt után nyúlok, majd becsukom a szemem, lassan felemelem a tesztet és ránézek…A kis kijelzőn az alábbi szöveg olvasható: Terhes.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)