Átléptük a 10000ret! El sem hiszem! Nagyon köszönöm skacok, a vesémig meghatódtam :)

 Több mint 9000 megtekintés! Woah! Elkényeztettek srácok! :D A másik blogomon fent van már az ötödik fejezet! http://varietiesoflove.blogspot.com/

16. Where have u Been

(Tudom, hogy eredetileg Charlotte volt, de a két történet miatt meg vagyok kicsit zavarodva és Anne lett, nézzétek el nekem J)

Reggel kótyagosan kelek fel. A mellettem szuszogó Harry látványa mosolygásra késztet, de rögtön belehasít a fejembe a fájdalom.

- Hogy az a… - káromkodom. Nagy nehezen lefejtem a fiú kezeit magamról, majd kikászálódom az ágyból. Két lépés után azonban beakad valamibe a lábam és elvágódom. Dühösen bogozom le a lábamról a fekete csipkeruhát. Legközelebb megmondom Harrynek, hogy ne a földre dobja… Halkan csukom be magam után a fürdőajtót, majd egy gyors pisilés után szembenézek a reggeli ellenségemmel, a hatalmas fürdőszoba tükörrel. – Annyira nem is vészes! – állapítom meg, bár nem emlékeszem rá, hogy mikor fontam be a hajamat, de okos voltam. Kézmosás után, miközben éppen az említett testrészemet törölgetem, valami furcsát veszek észre rajta, de nem jövök rá, hogy mi az. – Úristen! Nem, nem, nem! – nyögöm, amint rájövök. A bal kezem gyűrűs ujján egy gyémántgyűrű csillog… Remegő lábbakkal megyek ki és azzal nyugtatom magam, hogy ez még nem jelent semmit. Kimegyek a konyhába és elkezdek lefőzni egy kávét.

- Belle! – szólít meg Anne. – Ezt találtam az éjjeli szekrényünkön! – nyújt et papírdarabot. „HÁZASSÁGI OKLEVÉL” áll rajta hatalmas betűkkel. Két lépést teszek a lány felé, majd a elsötétül a világ…

- Ébredezik! – suttog valaki.

- Álljunk hátrébb hadd kapjon levegőt!

- Mi történt, amúgy?

- Csak úgy összeesett…

- Jól vagy? – simogatja meg valaki a fejet, mire felpattanok a kanapéról, ahol addig feküdtem.

- Harold Styles! Én megöllek! – kiáltom, majd az első kezembe kerülő dolgot nekidobom a fiúnak.

- Mit tettem? – ugrik fel. – Ne dobálj már! Mi a bajod?

- Ez a bajom! – dugom az orra alá az oklevelet. Homlokát ráncolva olvassa végig a dokumentumot, majd pár pillanat erejéig rám bámul, aztán hatalmas vigyor terül el az arcán. Két lépéssel előtte terem, majd felkap és forogni kezd velem.

- Életemben nem voltam ilyen boldog! – csókol meg. – A világ leggyönyörűbb nője a feleségem lett! – ordít már az erkélyen.

- Gyere már vissza! – próbálom beráncigálni, de nem hagyja.

- Férj lettem! Megházasodtam!

- Na, jó! Nem érdekelsz! – hagyom ott.

- Belle! - kiált utánam. Teljes letargiában vágódom le a kanapéra Dora mellé.

- Nem is örülsz? – kérdi.

- Miért örüljek? Idő előtt megházasodtam, részegen…

- Hé! – ráz meg. – Mi ebben a rossz? Hozzámentél a fiúhoz, akit már több mint két éve szeretsz! Ő is szeret téged! Sőt… mondhatni teljesen beléd bolondult! Kit izgatnak a körülmények? A helyedben nem tudnék mit kezdeni magammal, annyira boldog lennék! – szid le.

- De… - kezdeném.

- Nincs de! Most szépen bocsánatot kérsz Harrytől! – taszigál vissza a szobába. A fiú az ágyon ül, és a telefont szorongatja.

- Felhívtam az ügyvédet, ha el akarsz válni…

- Harry! – sóhajtom.

- Várj! Tudom, hogy korai és én is várni akartam még vele, de mégsem bánom! Jobban szeretlek bárminél a világon! Biztos vagyok benne, hogy életem végéig csak veled akarok lenni! De ha te nem ezt szeretnéd, mondd meg most! – néz a szemembe.

- Harry! – kezdem újra. – Sajnálom, hogy kiborultam! Csak váratlanul ért, de ez minden!

- Akkor… Nem akarsz elválni? – kérdi félénken.

- Meg vagy te kergülve? Vissza nem adnám a gyűrűt! – háborodom fel, mire elneveti magát.

- Ez az én feleségem! – von magához, majd megcsókol.

- Érdekes, hogy zöld szemű, barna hajú férjet akartam magamnak! – mosolygok, mikor elválunk.

- Mindkettőnknek valóra vált az álma! – bólogat.

- És pedig?

- A te álmod az volt, hogy olyan férjed legyen, amilyet elképzeltél, az enyém meg az, hogy te legyél a feleségem! Jól jártunk! – vigyorog.

- Kár, hogy nevetlen és gyerekes vagy! – morgom. – De így szeretlek! – puszilom meg. – Úristen! Neked szólnod kell anyukádnak! Hogy adod ezt be neki?

- Hát… még nem tudom, de majd kitalálok valamit! – hümmögi.

- Bizonyára! – horkanok fel. – Ugye tudod, hogy nászútra is kell mennünk!

- Tudom… most tudatosult bennem, hogy Valentin napon házasodtunk össze! – mosolyog.

- Még egy álom kipipálva! – bólintok. – Nekem meg úgy is valóra fog válni, szóval nálam is még egy! Egálban vagyunk!

- Miről van szó? – húz az ölébe.

- Á, semmi! – vonok vállat. – Csak vannak elképzeléseim a nászéjszakáról! – vallom be, mire a fiú szája tátva marad. – Nem csak a fiúk szoktak ilyesmin gondolkodni…

- Szeretlek! – nyögi egy pár perc után. – Áldom a részeg eszemet, hogy elvettelek!

- Én is áldom! – túrok bele a hajába. – Tudod, mihez lenne most kedvem? – kérdem szinte a szájába suttogva.

- Van valami fogalmam róla! – vigyorog, majd egy szenvedélyes csókban forrunk össze.

- Örülök neki, hogy két év után is ennyire odavagytok a másikért, de szükségem lenne rád Belle! – állít be Dora. – Jött valami csomagod! – teszi hozzá, mire kelletlenül kiszállok Harry öléből és követem. Az előszobában egy gigászi méretű doboz vár.

- Ez gigantikus! – hüledezem. Aggódva nyitom fel. – Úristen! Mik ezek?

- Naptárak, bögrék, fényképalbumok az esküvőtökről! – jelenti ki a nyilvánvalót Anne. – De jó sapka!

- Arra rájöttem! – morgom.

- Lányok! – próbálkozik Dora, de mind a kettőnket lefoglal a doboz tartalma.

- Hogyan tüntessem el ezt mind? Az összeset! – gondolkodom.

- Ez tök király! – ránt elő egy pulcsit Anne. – Ha neked nem kell, viszem! – fordul felém.

- Csajok! – ordít Dora.

- Mi van? – kiáltunk vissza. – Nem kéne ordítani!

- Azt hiszem, terhes vagyok! – nyögi ki. Síri csend támad a nappaliban. Kiejtem a kezemből az egyik albumot, Anne pedig elborul a doboztól.

- Komolyan? – kérdem.

- Elég valószínű…

- Bassza meg! – káromkodom el magam.