A fiúk néhány bemelegítő gyakorlat után már egészen elfogadhatónak bizonyultak, de tudnak még mit fejlődni… Néhány hét folyamatos próbával elérem azt, amit akarok. Teljesen biztosak lettek magukban és a hangjukban is. Harryvel a viszonyom sokkal frusztráltabb. Az „As” duettünk egészen jól sikerült a múlt héten. A csapat többi részével elég jó baráti kapcsolatot ápolok. Most is az öltözőjük felé igyekszem, hogy a színpadra tessékeljem őket. Mosolyogva veszem tudomásul, hogy hangos szóváltás szűrődik ki a helyiségből.
- Nem hiszek neked! Mondd még egyszer! – nevet valaki. Azt hiszem ez Zayn.
- Mondom! Én már láttam őt valahol! Nem tudom hol, de találkoztam már vele! – kiáltja Harry, gondolom.
- Akkor is ennyire dögös volt? – faggatja Louis. Ezt azért megjegyzem…
- a nem emlékszem bele foglalja azt, hogy nem emlékszem! – morogja a kérdezett.
- Ne tagadd, hogy az! – cukkolja Niall.
- Soha nem mondtam, hogy nem az! – nevet fel. Na, jó! Kezd forrósodni a helyzet!
- Tudjátok, ha nem Harry jönne be neki, elhívnám valahova! – sóhajtja Louis. Hogy nekem? Mi van? Húú… Belesek a kulcslyukon. Liam a tükör előtti székben ül és vigyorogva figyeli az eseményeket. Louis lazán elterül a kanapén Niall és Zayn mellett. Harry a velük szemben lévő fotelben ül, és a fejét csóválja.
- Louis! Megint elgurult a gyógyszered! – sóhajtja.
- Liam! Mondd meg neki te is! – szólítja fel az idegesítő egyén.
- Hát… Ha tetszik neki, akkor jól leplezi! – von vállat Liam.
- Az ordibálás lehet a szexuális frusztráció jele! – pattan fel Niall, mire Liamből és Zaynből kitör a nevetés.
- Rémesek vagytok! - mosolyodik el Harry. – Nyugi van gyerekek! Lehet, hogy dögös, de nem vonzódunk egymáshoz! Annyira talán nem dögös… Le lehet szállni a témáról! –/ Álljunk csak meg? Talán annyira nem dögös? Ó, hogy az a kénköves ménkű! / Hirtelen ötlettől vezérelve vissza szaladok az öltözőbe és felkapom magamra a bulira félretett fekete mini ruhámat, a testszínű harisnyát és a fekete magas sarkút. / Még hogy nem dögös!/ A hajamat gyorsan kibontom. Szerencse, hogy ennyire dús, mert így sikerül egy kissé oroszlánossá alakítani és kisminkelem magam. Egészen olyan lettem, mint egy vadmacska. Még magamra dobálok néhány kiegészítőt, aztán elkapom a folyosón az éppen arra szaladó Timet, és megkérem, hogy szóljon a fiúknak, hogy a színpadon várom őket. Amilyen gyorsan csak tudtam, sprinteltem a színpadhoz és bekapcsoltam a jelenlegi helyzetben legelőnyösebb számot… : Lady Marmalade. (http://www.youtube.com/watch?v=RQa7SvVCdZk) A fiúk pont a legjobb résznél érnek be, de én tovább énekelek, mintha itt sem lennének. Érzem, hogy mozdulataimtól igencsak zavarba jöttek, de le nem vennék rólam a szemüket… Férfiak! Igyekszem minél kihívóbban mozogni, csak hogy megleckéztessem őket. Engem nem tárgyalhatnak ki büntetlenül és minden férfit a farka irányít. Az utolsó taktusokat behunyt szemmel énekelem ki, majd megfordulok, és úgy teszek, mint aki csak most vette észre, hogy a csapat már itt van.
- Hello! – intek a lefagyott fiúknak. – Baj van?
- Öhm… Nincs – tér észhez Niall és meglöki a többieket, akik megrázzák a fejüket, mint ha téli álomból keltek volna fel.
- Akkor próbára fel! – vigyorodom el.
Három óra éneklés után elengedem a fiúkat, úgy sem bírna a hangjuk többet. Meg az enyém se…
- Akkor mára ennyit! – csapom össze a tenyeremet és elkezdem rendbe tenni a termet.
- Belle! – szólít valaki.
- Hm? – „kérdezek” vissza.
- Tudnál nekem külön próbát tartani? Nem igazán sikerül kiénekelnek egy-két hangot! – vakargatja a tarkóját Louis.
- Sajnálom drága, de mára többet nem bírok! – mosolygok rá.
- Semmi gond! – mosolyog vissza. – Van kedved bulizni velünk?
- Mikor? – nézek rá.
- Ma este. Elmegyünk egyet táncolni! Neked is ki kéne engedni a fáradt gőzt! – fut hozzánk Niall.
- Meg akarunk pörgetni kislány! – kacsint rám Louis.
- Hát nem is tudom… - motyogom. – Haza kéne mennem, átöltözni, meg ilyesmi!
- Dehogy kell! Jól nézel ki! – vigyorognak rám mind a ketten.
- Na, jó, rendben! De nem viszlek titeket haza, ha leisszátok magatokat! – nyújtom ki a nyelvemet.
- Nem is kell! – karol át Louis és kivezet a színházból…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése