13. Antidote

- Szeretnénk rólatok minél többet megtudni lányok! – kezdi a riporter, miután helyet foglalunk.

- Mit szeretnétek tudni? – kérdem.

- Hogyan ismerkedtetek meg a fiúkkal? – tudakolja, mire összenézünk, majd mindannyian felnevetünk.

- Igazából… ez mind Belle érdeme! – mutat rám Zayn.

- Így van! Belle a mi angyalunk! – bólogat Louis.

- Helyesbítek! Az én angyalom, Louis! – szögezi le Harry és védelmezően átölel.

- Hogy értitek, hogy Belle-nek köszönhetitek?

- Én is besegítettem a fiúknak az X faktor alatt! Koreográfus és énektanár vagyok a Royal Theaternél. Egyik nap próbáltunk a csapatommal, amikor szóltak, hogy edzenem kéne a fiúkat! – vonom meg a vállamat. – Innen egyszerű a történet! Megismerkedtünk és barátok lettünk!

- Arra is kíváncsiak lennénk, hogyan jöttetek össze! – mosolyog.

- Hát, mi Louisék házavató buliján találkoztunk! – feleli Zayn. – Beszélgettünk, megkedveltük egymást, aztán Dora nálam töltött pár napot és megegyeztünk abban, hogy együtt akarunk lenni!

- Milyen demokratikus! – horkan fel Louis.  – Mi igazából eléggé spontánok voltunk ilyen téren!

- Túlságosan is! – morogja Harry, mire felnevetek.

- Szerintem ti meg se szólaljatok! – jegyzi meg Charlotte.

- Miért? Mi a ti történetetek? – néz ránk a riporternő.

- Engedjétek meg, hogy én meséljem el! Úgy sokkal érdekesebb lesz! – kérlel Louis.

- Csak tessék! – engedélyezem vigyorogva.

- Ezek ketten másfél évig szerencsétlenkedtek! Hihetetlenül bénák voltatok! Komolyan! Tulajdonképpen lassan már két éve, hogy együtt vagytok! Az első pillanattól bejöttek egymásnak, de nem tettek semmit! Persze történtek dolgok, mindenki tudja, hogy az alkohol oldja a gátlásodat Harry!

- Hé! – tiltakozik az említett.

- Aztán Belle elment egy évre New Yorkba! – folytatja Louis mit sem törődve a kis közbeszólással. – Beletelt egy-két hónapba, amíg összevakartuk Harryt, de sikerült! Ezek után jöttek a turnéink, aztán a tékozló lány hazatért végül és kezdődött minden előröl! Megint balfa… Pardon! Bénáztak két hónapig, aztán Belle beleegyezett, hogy Harryvel tölt egy hétvégét és…

- És összejöttünk! – bólogatok.

- Ez volt a rövid verzió! Ha a hosszabbat meséltem volna el, már rég beleőszültem volna! – legyint Louis.

- Ahogy látom jól meg vagytok. Hosszabb távra terveztek?

- Mindenképpen! – bólint Harry. – Megérte ez a hercehurca. Meg anyukám is kedveli, szóval…

- Indulhat a nászmenet! – pattan fel Niall.

- Nagyon vicces vagy! – morgok rá, mire Harry felnevet. – Louis kihagyta a történetükből, hogy tulajdonképpen az hozta őket össze, hogy minket akartak összehozni! Igen drágáim, mindent hallottam! – kacsintok rájuk.

- Talán nem jönnél hozzám? – kérdi Harry.

- Hát… majd, ha már mindent tudunk egymásról talán! – vigyorgok rá.

- Mit nem tudok még rólad? – hökken meg.

- Ö… - gondolkodom el. Nem most kéne elmondani, hogy terhes vagyok… - Tavaly szereztem meg a diplomámat…

- A midet? – kérdez egyszerre vissza mindenki.

- A vegyészmérnöki diplomámat! – bújok Harry karjai mögé. – Volt egy kis feles időm…

- Ilyen nincs! Most már hivatalosan is ő a legokosabb közülünk! – jajdul fel Louis.

- Eddig is én voltam! – húzom fel a szemöldököm.

- Harry! Milyen érzés, ha az embernek nem csak tehetséges, hanem eszes is a barátnője?

- Ami azt illeti, elég menő! – kacag. – Kevés ember mondhatja el magáról!

- Hé! – kiált fel egyszerre Zayn és Louis.

- Azt nem mondtam, hogy ti nem tartoztok bele a kevésbe! – mentegetőzik Harry.

- Köszönjük az interjút fiúk és lányok!

- Mi köszönjük! – mosolygunk, majd ahogy a kamerák leállnak, szedelőzködni kezdünk.

- És most? Mit csináljunk? – fordul velünk szembe Liam.

- Ebéd? – kérdi Niall.

- Ebéd! – kiált Louis és kihúzza maga után Charlotte-ot az ajtón.

- Akkor… azt hiszem, indulás! – motyogja Liam.

Az étteremben már ismerősökként üdvözlik őket és egy eldugottabb helyre vezetnek. A két asztalfőre természetesen Louis és Harry kerülnek.

- Mit hozhatok? – kérdi a pincér. A többiek vagy valamilyen bort vagy más milyen szeszes italt kérnek, mire én:

- Hm… egy narancslevet! – mosolygok a férfira. Válaszomra mindenki megütközve néz rám.

- Neked mi bajod van? – fakad ki Niall.

- Attól még, hogy ti alkoholisták vagytok, nekem nem kell annak lennem! – teszem magam elé a két tenyeremet.

- Ez fájt! – teszi a szívére a kezét Louis. – Komoly sebeket ejtettél rajtunk!

- Ne játszd már el a hattyú halálát! – nevet fel Zayn.

- Hiányoztál! – suttogja a fülembe Harry.

- Te is nekem! Együtt leszünk Valentin napkor! – mosolygok rá. – De nehogy készülni merj rá! Vagy várj… sztriptízt vállalsz? – hunyorgok.

- Neked? – kérdi.

- Hát arra gondoltam, hogy meghívnék pár embert… aztán én is beszállnék, hogy lássanak is valamit! – nevetek, mire megkövülten néz rám.

- Téged nem láthat senki meztelenül rajtam kívül! – háborodik fel.

- Drágám! Előtted is voltak barátaim! Azt hiszed egy sem látott még meztelenül? – nézek rá jelentőségteljesen.

- Jó, oké, tudom! De mostantól csakis én!

- Hm… Talán megegyezhetünk ebben! – kacsintok.

Másnap reggel Harry mellkasán ébredek, valami kanapéféleségen. Kényelmesen nyújtózkodom egyet, majd rápillantok az órára, ami reggel háromnegyed nyolcat mutat. Harry édesdeden szuszog alattam. Mosolyogva simítok végig az arcán, amikor elkap a szokásos reggeli hányinger. Mint akit bolha csípett meg, úgy ugrok ki a kanapéból és rohanok egyenesen a fürdőbe. Miután kijött belőlem, pihegve dőlök a vécédeszkának, majd lehúzom és felállok, kissé remegő lábakkal.

- Belle? – szólal meg valaki, mire ijedten fordulok meg. Louis áll a kád mellett, egy szál törölközőben, teljesen elképedt arccal. Szóval azért aludtunk a kanapé, mert Louiséknál vagyunk…

- Igen? – kérdem vékonyka hangon.

- Mi folyik itt?

- Én… semmi… - habogom.

- Belle! – szól rám erélyesebben.

- Terhes vagyok! – nyögöm, mire az előbbinél is jobban lefagy. – És nem tudom, mit csináljak! – ölelem meg szipogva.

- Harry az apja, mi? – sóhajtja.

- Ki más lenne, de úgy mégis? – fakadok ki.

- Jól van, na! – emeli maga elé a kezét. – Nem kell leharapni a fejemet! Bár azt halottam, az ingerlékenység normális a terhes nőknél!

- Louis! – csapom meg a vállát.

- Elmondtad már neki?

- Nem. Félek attól, hogy hogyan fog reagálni.

- Egyet tanácsolhatok! Ne vetesd el! Harry valószínűleg nem bocsátaná meg, bár téged nagyon szeret! – hümmög.

- Köszi, Louis! – ölelem meg, mire átölel és egy puszit nyom a fejemre.

- Bocs! Nem zavarok! – dörren Harry hangja az ajtóból, majd bevágja azt és jól hallhatóan kiviharzik.

- Mi történt? – kérdi a félkómás Charlotte, mikor kirohanunk a fürdőből.

- Majd én elmagyarázom! Menj! – lök ki az ajtón Louis. Eszeveszett tempóban kezdek Harry után futni.

- Harry! Állj már meg! – kiáltok utána, de csak mérgesen megy tovább, aztán az egyik lépcsőfordulóban hirtelen megcsúszom és elvágódom. Könnyek szöknek a szemembe a fájdalomtól, de nagy nehezen feltápászkodom és tovább futok, a kezemet a hasamra szorítva. – Remélem nem esett bajod! – suttogom neki. Zokogva dőlök a falnak, amikor tudatosul bennem, hogy Harry már rég lehagyott.

- Belle! – ráz meg valaki. – Úristen! Te vérzel! – kiáltja Liam, majd felkap és rohanni kezd velem.

A következő, amire emlékszem, hogy az orvosnál fekszem.

- Mi történt? – kelek fel nehézkesen, mire Liam rögtön mellettem terem és átkarol.

- A térdén felszakadt a bőr, de összevarrtam! És ne aggódjon, a babának sincs semmi baja! – összegzi, mire megkönnyebbülten felsóhajtok.

- Baba? – néz rám Liam. – Harryé?

- Igen, mindkettőre! – bólintok.

- Tudja?

- Nem.

- És miért futottál? Hallottalak titeket.

-  Harryt akartam utolérni. Azt hiszi, megcsalom Louisal!

- Miért?

- Mert reggel Louis pont bent volt a fürdőben, amikor hánytam. Elmondtam neki a dolgot és tanácsot kértem, majd köszönetképpen megöleltem és…

- És pont akkor nyitott rátok Harry! – csóválja a fejét.

- Nem engedte, hogy elmagyarázzam! – erednek meg a könnyeim.

- Hé! Ne sírj! – ölel át. – Ha Harry van olyan idióta, hogy nem hallgat meg, akkor rám bármiben számíthatsz!

- Köszönöm! – szipogom.

- De komolyan! Ha kell el is veszlek!

- Liam! – nevetek. Pár perccel később benyitnak a lányok és a fiúk.

- Hallottuk, mi történt! Jól vagy? – kérdi Dora, egyértelműen a babára célozva, mire cska bólintok egyet.

- Hála Istennek! – sóhajt Charlotte.

- Harry visszajött! – szólal meg Louis. Gyorsan lepattanok az ágyról és fájdalommal nem törődve indulok meg a szobánk felé. Harry az ágyon fekszik, és a plafont bámulja.

- Harry! – szólítom meg félénken és leülök az ágyra, de nem válaszol. – Nem csallak meg senkivel! – csúszom közelebb hozzá.

- Hogyne! – horkant gúnyosan. – Csak a legjobb barátommal, de nem gáz Belle!

- Mondom, hogy nem csaltalak meg! Beszélgettünk!

- Persze! – legyint, majd feláll és elindul a fürdő felé. Az agyamat ellepi a vörös köd.

- Na, ide figyelj, te idióta! – kapom el a karját. – Nem csaltalak meg! Tanácsot kértem Louistól! Miért nem bírod felfogni?

- Higgyem is el? Mi olyan dolog van, amiben az ő véleményét kéred ki, nem az enyémet! – ordítja a képembe.

- Terhes vagyok! – ordítok vissza. – Tőled! – teszem hozzá, majd elengedem. Megkövülten dől a falnak és csak bámul maga elé. – Jól vagy? – rázom meg, mire rám kapja a tekintetét, de nem szól semmit. Aztán pár percnyi csönd után megszólal…