Átléptük a 10000ret! El sem hiszem! Nagyon köszönöm skacok, a vesémig meghatódtam :)

 Több mint 9000 megtekintés! Woah! Elkényeztettek srácok! :D A másik blogomon fent van már az ötödik fejezet! http://varietiesoflove.blogspot.com/

16. Where have u Been

(Tudom, hogy eredetileg Charlotte volt, de a két történet miatt meg vagyok kicsit zavarodva és Anne lett, nézzétek el nekem J)

Reggel kótyagosan kelek fel. A mellettem szuszogó Harry látványa mosolygásra késztet, de rögtön belehasít a fejembe a fájdalom.

- Hogy az a… - káromkodom. Nagy nehezen lefejtem a fiú kezeit magamról, majd kikászálódom az ágyból. Két lépés után azonban beakad valamibe a lábam és elvágódom. Dühösen bogozom le a lábamról a fekete csipkeruhát. Legközelebb megmondom Harrynek, hogy ne a földre dobja… Halkan csukom be magam után a fürdőajtót, majd egy gyors pisilés után szembenézek a reggeli ellenségemmel, a hatalmas fürdőszoba tükörrel. – Annyira nem is vészes! – állapítom meg, bár nem emlékeszem rá, hogy mikor fontam be a hajamat, de okos voltam. Kézmosás után, miközben éppen az említett testrészemet törölgetem, valami furcsát veszek észre rajta, de nem jövök rá, hogy mi az. – Úristen! Nem, nem, nem! – nyögöm, amint rájövök. A bal kezem gyűrűs ujján egy gyémántgyűrű csillog… Remegő lábbakkal megyek ki és azzal nyugtatom magam, hogy ez még nem jelent semmit. Kimegyek a konyhába és elkezdek lefőzni egy kávét.

- Belle! – szólít meg Anne. – Ezt találtam az éjjeli szekrényünkön! – nyújt et papírdarabot. „HÁZASSÁGI OKLEVÉL” áll rajta hatalmas betűkkel. Két lépést teszek a lány felé, majd a elsötétül a világ…

- Ébredezik! – suttog valaki.

- Álljunk hátrébb hadd kapjon levegőt!

- Mi történt, amúgy?

- Csak úgy összeesett…

- Jól vagy? – simogatja meg valaki a fejet, mire felpattanok a kanapéról, ahol addig feküdtem.

- Harold Styles! Én megöllek! – kiáltom, majd az első kezembe kerülő dolgot nekidobom a fiúnak.

- Mit tettem? – ugrik fel. – Ne dobálj már! Mi a bajod?

- Ez a bajom! – dugom az orra alá az oklevelet. Homlokát ráncolva olvassa végig a dokumentumot, majd pár pillanat erejéig rám bámul, aztán hatalmas vigyor terül el az arcán. Két lépéssel előtte terem, majd felkap és forogni kezd velem.

- Életemben nem voltam ilyen boldog! – csókol meg. – A világ leggyönyörűbb nője a feleségem lett! – ordít már az erkélyen.

- Gyere már vissza! – próbálom beráncigálni, de nem hagyja.

- Férj lettem! Megházasodtam!

- Na, jó! Nem érdekelsz! – hagyom ott.

- Belle! - kiált utánam. Teljes letargiában vágódom le a kanapéra Dora mellé.

- Nem is örülsz? – kérdi.

- Miért örüljek? Idő előtt megházasodtam, részegen…

- Hé! – ráz meg. – Mi ebben a rossz? Hozzámentél a fiúhoz, akit már több mint két éve szeretsz! Ő is szeret téged! Sőt… mondhatni teljesen beléd bolondult! Kit izgatnak a körülmények? A helyedben nem tudnék mit kezdeni magammal, annyira boldog lennék! – szid le.

- De… - kezdeném.

- Nincs de! Most szépen bocsánatot kérsz Harrytől! – taszigál vissza a szobába. A fiú az ágyon ül, és a telefont szorongatja.

- Felhívtam az ügyvédet, ha el akarsz válni…

- Harry! – sóhajtom.

- Várj! Tudom, hogy korai és én is várni akartam még vele, de mégsem bánom! Jobban szeretlek bárminél a világon! Biztos vagyok benne, hogy életem végéig csak veled akarok lenni! De ha te nem ezt szeretnéd, mondd meg most! – néz a szemembe.

- Harry! – kezdem újra. – Sajnálom, hogy kiborultam! Csak váratlanul ért, de ez minden!

- Akkor… Nem akarsz elválni? – kérdi félénken.

- Meg vagy te kergülve? Vissza nem adnám a gyűrűt! – háborodom fel, mire elneveti magát.

- Ez az én feleségem! – von magához, majd megcsókol.

- Érdekes, hogy zöld szemű, barna hajú férjet akartam magamnak! – mosolygok, mikor elválunk.

- Mindkettőnknek valóra vált az álma! – bólogat.

- És pedig?

- A te álmod az volt, hogy olyan férjed legyen, amilyet elképzeltél, az enyém meg az, hogy te legyél a feleségem! Jól jártunk! – vigyorog.

- Kár, hogy nevetlen és gyerekes vagy! – morgom. – De így szeretlek! – puszilom meg. – Úristen! Neked szólnod kell anyukádnak! Hogy adod ezt be neki?

- Hát… még nem tudom, de majd kitalálok valamit! – hümmögi.

- Bizonyára! – horkanok fel. – Ugye tudod, hogy nászútra is kell mennünk!

- Tudom… most tudatosult bennem, hogy Valentin napon házasodtunk össze! – mosolyog.

- Még egy álom kipipálva! – bólintok. – Nekem meg úgy is valóra fog válni, szóval nálam is még egy! Egálban vagyunk!

- Miről van szó? – húz az ölébe.

- Á, semmi! – vonok vállat. – Csak vannak elképzeléseim a nászéjszakáról! – vallom be, mire a fiú szája tátva marad. – Nem csak a fiúk szoktak ilyesmin gondolkodni…

- Szeretlek! – nyögi egy pár perc után. – Áldom a részeg eszemet, hogy elvettelek!

- Én is áldom! – túrok bele a hajába. – Tudod, mihez lenne most kedvem? – kérdem szinte a szájába suttogva.

- Van valami fogalmam róla! – vigyorog, majd egy szenvedélyes csókban forrunk össze.

- Örülök neki, hogy két év után is ennyire odavagytok a másikért, de szükségem lenne rád Belle! – állít be Dora. – Jött valami csomagod! – teszi hozzá, mire kelletlenül kiszállok Harry öléből és követem. Az előszobában egy gigászi méretű doboz vár.

- Ez gigantikus! – hüledezem. Aggódva nyitom fel. – Úristen! Mik ezek?

- Naptárak, bögrék, fényképalbumok az esküvőtökről! – jelenti ki a nyilvánvalót Anne. – De jó sapka!

- Arra rájöttem! – morgom.

- Lányok! – próbálkozik Dora, de mind a kettőnket lefoglal a doboz tartalma.

- Hogyan tüntessem el ezt mind? Az összeset! – gondolkodom.

- Ez tök király! – ránt elő egy pulcsit Anne. – Ha neked nem kell, viszem! – fordul felém.

- Csajok! – ordít Dora.

- Mi van? – kiáltunk vissza. – Nem kéne ordítani!

- Azt hiszem, terhes vagyok! – nyögi ki. Síri csend támad a nappaliban. Kiejtem a kezemből az egyik albumot, Anne pedig elborul a doboztól.

- Komolyan? – kérdem.

- Elég valószínű…

- Bassza meg! – káromkodom el magam.

Több, mint 7000 megtekintés! Imádlak titeket! Igyekszem gyorsabban dolgozni :)

15. The A Team (Február 14)

- Nézd a mai újságot! – tolom Dora elé papírt.

- Zayn Malik eljegyezte barátnőjét! – olvassa fel hangosan. – De jó ez a kép! – örvend.

- Nem vagy normális! – morogja Anne. – Amúgy kis fáziskésésük van! Már több mint egy hónapja jegyesek vagytok!

- És még mindig nem ünnepeltük meg! Ma kirúgunk a hámból! – pattan fel Dora és már tárcsázza is telefonjába a vőlegénye számát. – Szia édes! Arról lenne szó, hogy azt beszéltük a lányokkal, hogy ma kéne megünnepelni minket! Nyolcra? Wolseley? Persze, hogy jó! Imádlak! Hiányzol! Jól van én is, de menjél már! – rakja le a telefont.

- Akkor mehetünk is ajándékot venni neked! – rángatom fel Anne-t.

- Ne ráncigálj! Megyek már, na! – zsörtölődik.  – És most hova? – kérdi, már az utcán.

- Nem tudom! – indulok el.

- Szerinted mit kéne neki venni? – faggat az autóban.

- Őszintén? Gőzöm sincsen…

- Biztos? Neked általában vannak ötleteid! – húzza a száját.

- Na, jó! Tényleg vannak! Valami dögös szettet a nászéjszakájukra vagy egy yorkie-t!

- És mi lenne, ha mind a kettőt? Remélhetőleg csak egyszer jegyzik el egymást…

- Nem is hülyeség! – hümmögök. Szóval először elkocsikázunk a kedvenc fehérnemű boltunkba, aztán egy menhelyre. Nagyon sok édes kis állat liheg a fülembe, de minket csak a yorkie-k érdekelnek. Ki is választunk egy lány kölyköt. – Várj! A kutyát hova dugjuk, hogy ne lássa meg? – torpanok meg, kezeim között az ebbel.

- Hoppá! – gondolkodik el Anne is. – Harrynél le tudjuk rakni, nem?

- Ha szeret, akkor igen! – nevetek, majd előkapom a telefonomat. – Ugye tudod, hogy ma lesz az eljegyzési parti? – szólok bele, amikor Harry felveszi a telefont.

- Neked is szia, édesem és én is szeretlek! – morogja szarkasztikusan. – Igen, tudom. Zayn nem rég hívott…

- Most keltél? – vigyorgok. – Látod, mi van, ha nem velem alszol?

- Te mentél el! – háborodik fel.

- Vicceltem drága! – kuncogom. – Megvettük nekik az ajándékot és az érdekelne, hogy lerakhatnám-e nálad?

- Persze! – vágja rá. – Várlak!

- Szia! – köszönök el, majd lerakom.  – Mehetünk! – fordulok a lány felé. Fél óra múlva már Harry kapucsengőjén fekszem. – Engedj már be, mert lefagyok! – trillázom.

- Nem tudom, hol van, de megölöm, ha nem veszi fel hamarosan! – vacogja Anne.

- Helló Anne! – nevet Harry. – Ha emberölési szándékaid vannak, akkor nem engedlek be!

- Harry! Fázunk! – morranok.

- Gyertek! – enged be minket. Lefagyott ujjaimmal nagy nehezen belököm a kaput, majd a ház felé veszem az irányt. Harry már az ajtóban vár minket. – Tényleg hideg van! – vigyorog, miután megcsókol. – Mit vettetek?

- Köszönj Killernek! – veszem elő a táskámból a kutyát.

- És a szexi fehérneműnek! – röhög Anne.

- Kutya? Komolyan kutyát vettetek nekik? – hüledezik.

- Bizony! – bólintunk.

- Halálra fogom röhögni magam, amikor Zaynnek kell megsétáltatnia! – terel be minket. – Csináltam forró csokit! – nyom a kezünkbe két bögrét, ahogy belépünk.

- Már tudom, miért vagyok veled! – kortyolok bele a meleg italba. – Ez jó lett, cicafiú! – puszilom meg.

- Ide a kabátokkal, cipőt le, a dögöt meg engedd ki! – utasít.

- Már el is felejtettem, hogy ennyire házias vagy! – nevet Anne.

- Louisval ilyen téren nincs szerencséd! – kacsint Harry. – Na! Kabátokat! – nyújtja a kezét.

- Bocsi édes, de már megyünk is, mert Dorának kell a segítség! – nézek rá bocsánat kérően.

- Már el is mész? – biggyeszti le a száját.

- Szeretlek! – suttogom a fülébe, majd gyors csókot nyomok a szájára.

Isten áldja a gazdasági válságot! Az ő érdeme, hogy ma este a The Wolseley nincs dugig tömve.

- Mint a vőfély… - áll fel Louis. – Úgy érzem kötelességem pohárköszöntőt mondani!

- Na, erre kíváncsi leszek! – morogja Harry.

- Hol van Killer? – suttogom oda neki.

- A kocsiban! Remélem, nem piszkítja össze! – felel.

- Szóval ejtenék pár szót Zaynről! Először nagyon csendes voltál és ez, azóta sem változott túl sokat, bár ilyen tekintetben Dora jó hatással van rád! Dora, neked csak annyit, hogy kapd el a bradfordi rosszfiú grabancát! – csap az asztalra. –Azt hiszem, mindannyiunk nevében kívánok sok boldogságot, legalább addig legyetek együtt, mint én és Anne, szóval örökre, de mindegy! – gondolkodik el. – Ó és áldjon meg az ég sok kicsi Malikkal! Dora, reméljük, hogy a postásotok egy Zayn hasonmás lesz, vagy a gyerek rád hasonlít! Emeljük poharunkat a jegyespárra! – vigyorog és felemeli a poharát. A könnyeinket törölgetve követjük.

- Mr. és Mrs. Malikra! - nevetjük, majd egyszerre belekortyolunk a pezsgőnkbe.

- Most jöhetnek az ajándékok! – konferál a vőfély.

- Egy pillanat! Pillanat! – botladozik ki Anne a székek közül.

- Kocsikulcs! – szólok oda barátomnak, mire csak lazán nekem dobja. – Kösszentyű! – puszilom meg, majd Anne után rohanok. – Hello Killer! Hoppá! – nézek rá az ülésre. – Hát az a buta Harry nem tudta, hogy dobozba kéne tenni téged? – gügyögök az ebnek. – Hát akkor majd ő feltakarítja szépen…

- Menjünk már! – szakít félbe Anne, majd felkapja a szettet és a meglepetést tartalmazó tasakot.

- Miért mindig nekem kell elvállalnom a koszos dolgokat? – morgom.

- Ne sopánkodj, mint egy vénlány! – szól vissza. – Megjöttünk! – kiált a terem elejéből.

- Szerintem elég lett volna ezt ott közölni!

- Olyan negatív vagy ma!

- Zayn, te add oda először! – fordulok a fiú felé.

- Remélem tetszeni fog! – nyújt át menyasszonyának egy köteg fényképet, mire annak szeme könnybe lábad.

- Vettél egy házat? – kérdi meghatottan.

- Öt hálószobásat! – bólint. Egy ház? Nem semmi nászajándék!

- Köszönöm! – csókolja meg a vőlegényét.

- Mi jövünk, mi jövünk! – ugrik eléjük Niall és Liam. – Hát… nem fogok mellébeszélni! Megszerveztük a nászutatokat, méghozzá Argentínába!

- Fiúk! – érzékenyül el Dora.

- Mi csak egy kis szerénységgel készültünk! – legyint Louis, majd Harryvel karöltve előhúznak az asztal alól öt szatyor gyerekruhát.

- Nem vagytok normálisak! – prüszköli Zayn.

- A boltos nő azt mondta ezek unisexek! – emeli fel a kezét Harry.

- Hát… mi kevésbé voltunk eszementek… talán… - motyogom. – Mindegy! Az első ajándékod! Anne! – rázom fel a lányt, aki gyorsan Dora kezébe nyomja a tasakot.

- Úristen! Iszonyat jól néz ki! – rántja elő a fűzőt mindenki szeme láttára.

- Csak úgy mellékesen adjuk ez hozzá! – adom neki a következőt.

- Ez… ti nem vagytok épek! Ez most komoly? – nevet fel, mire bólintunk. – Vettetek nekünk egy szatyornyi gumit?

- Fő a biztonság! – bólogat Anne. – Belle! A harmadikat! – könyököl oldalba.

- Ja, igen! Bemutatjuk Killert, a Yorkshire Terriert! – emelem fel a kis dögöt. Dora hatalmasat sikkant és kikapja a kezemből szegény állatot, majd dögönyözni kezdi.

- De édes vagy! – simogatja meg. – Igazán köszönök mindent! – mosolyog.

- Az A Teamre! – emelem a poharamat.

- Az A Teamre! – ismétlik utánam.

Kedves Padavanjaim! A következő fejezet reményeim szerint még a hétvégén felkerül, bocsánat, hogy ilyen sokáig váratlak titeket, de a folyamatos vizsgázás kikészít! Puszi, Bogárka ;)

Úúúristen! Több mint 6000 kattintás! Nagyon köszönöm nektek! :) <3

Varieties of love

A másik blogomon már két új fejezet van fent! Remélem, tetszeni fog... :)

14. A little gift from God

- Ez biztos? – kérdi.

- Teljesen… - bólintok. – Figyelj! Tudom, hogy fiatalok vagyunk és bár nagyon nehezemre esne, ha úgy döntenél, hogy nem veszel részt ebben az egészben, de megérteném! Szóval, ha nem akarod ezt az egészet, akkor mondd meg most! Csak ígérd meg, hogy tudni fogja ki az apja és szeretnélek megkérni, hogy a te vezetékneveden lehessen…

- Hé! Nyugi! – állít le. – Egy szóval nem mondtam, hogy nem leszek melletted! Váratlanul ért ez az egész, de megoldjuk! Basszus, Belle! Mindennél jobban szeretlek a világon! Nem érdekel, hogy tizenkilenc évesen leszek apa! Ma van életem legboldogabb napja! – ölel át. – A mi fiunk lesz…

- Igazából, lányunk lesz… - szúrom közbe.

- Kislány? – érzékenyül el.

- Kislány! – bólintok.

- Áhh! –ülök fel az ágyban. Gyorsan körülnézek a szobában. A hideg csak úgy ömlik be az ablakon. Morogva kászálódom ki az ágyból és vágom be az ablakot. Szóval csak álmodtam az egészet…

- Belle? – szólít valaki álmosan. – Rosszat álmodtál? – kérdi Harry a párnájára könyökölve.

- Milyen hónap van? – ráncolom a szemöldököm.

- Január… Minden rendben van?

- Csak túlságosan élethűt álmodtam! – vonok vállat, mintha semmiség lenne, holott nagyon megviselt.

- Gyere ide! – nyújtja ki a kezét, majd magához húz. – Mit álmodtál?

- Nem akarod tudni! – morgom.

- Már hogyne akarnám! – háborodik fel.

- Terhes lettem tőled! – harapom be az alsó ajkam.

- Azt hittem valami olyasmit, hogy megöltél! – könnyebbül meg, mire felnevetek.

- Lehet kevésbé viselt volna meg!

- Mi az, hogy megviselt? – hökken meg.

- Egy ige, édesem! – felelek gúnyolódva.

- Tudod, hogy értettem! Talán azt is hozzá álmodtad, amikor megcsináltuk? – incselkedik.

- Lehetetlen vagy! – csapom meg a karját.

- Én is szeretlek! – horkant.

- Két év után el is várom! – biccentek összeszorított szájjal. – Harry! – suttogom a szájába, amitől egyre szaporábban veszi a levegőt.

- Igen? – nyögi.

- Szeretlek! – kuncogom, majd megcsókolom. Érdekes, hogy ugyanúgy hatunk egymásra, mint amikor még nem jártunk. Ugyanaz az érzés kerít hatalmába, mint először, amikor csókolózunk, vagy amikor húzom az agyát, az ágybeli dolgokról nem is beszélve… Még mindig… energetikus.

- Akkor jó! – mormolja a hajamba.

Másnap a reggel igazán eseménytelenül telik. A fiúk elmentek valami megbeszélésre a menedzserükkel, így mi csak lézengünk a lakásban. Estefelé, mikor már hazaérnek, egy kellemes, erőfeszítő Twisterezés mellett döntünk. Aminek ki kell jönnie, az vacsora előtt jöjjön ki…

- Öö… - kezdi Zayn.

- Most azt nem tudod, hogy melyik színt, hogy hívják? Vagy, hogy mi a bal és a jobb? – kérdi ingerülten Niall hídállásban.

- Maradj már! – mordul fel a fiú. – Harry! Jobb kéz zöld! – utasítja, majd dühösen megpöcköli a mutatót. Harry arca körül belül két centire van így az enyémtől.

- Helló! – vigyorog rám, majd gyors csókot váltunk. A játék során Louis úgy próbál csalni, hogy mindenki talpát megcsikizi, ezzel Dora, Anne és Niall ki is esnek, de nálam kudarcot vall minden kísérlete, Harryt meg nemes egyszerűséggel kilöki a szőnyegről.

- Ez csalás! – ordít fel.

- Szerelemben és háborúban mindent szabad! – von vállat a fiú, már amennyire ebben a helyzetben ezt megengedheti magának.

- Kész a kaja! – kiált ki Liam a konyhából. Mi, mint törpék a Hófehérkében, egyből az asztalhoz rohanunk és tolakodni kezdünk. Vagyis csak ők, én nem.

- Ez az én helyem! – nyavalyog Harry.

- Az meg az én kanalam! – vág vissza Zayn.

- Hát gondoltam, hogy nem Liamé! – horkan fel a döndör.

- Ki ivott a pohárkámból? – sipítom be, mire a többiek furán néznek rám.

- Öhm… tudjátok… Hófehérke… - mosolygok zavartan.

- Semmi gond, drágám! – puszil meg Harry és hozzálátunk a vacsorához . Liam igencsak kitett magáért, de komolyan. Amikor a desszerthez érünk Dora feljajdul.

- Ebben van valami! – mutat a sütijére. – Miért mindig én?

- Majd én, édes! – kel fel Zayn és elkezdi kiturkálni belőle a valamit.

- Most már sokkal jobb tényleg! Igaz, hogy nem látok már benne semmit, de úgy néz ki, mint egy halom…

- És nem túl higiénikus! – teszem hozzá, még mielőtt kimondaná a sz betűs szót. Zayn már térdelve matat benne.

- Ha még a földre is leejtetted Zayn… - kezdi Dora, amikor a fiú kezében megcsillan valami.

- Tudom, hogy nem túl régóta járunk, Dora! És hogy fiatalok vagyunk még, satöbbi… Pár napja elgondolkodtam, mert igen Harry, szoktam gondolkodni! Szóval elgondolkoztam azon, hogy mennyivel jobban érzem magam, mióta veled vagyok! Nem akarok egy napot sem nélküled eltölteni többé, mert te vagy a másik felem! Szeretlek! Az életemnél is jobban! Hozzám jössz feleségül? – kérdi. A monológja végére nem csak Dora, hanem már Zayn is könnyezik. Mi, azaz a többiek, tátott szájjal bámulunk rájuk.

- Hát… elcsúfítottad ezt a tortámat… - szipogja Dora. – Úgyhogy az esküvőit ne merd! – nevet fel könnyekben úszva. – Igen! – ejti ki a bűvös szót, mire Zayn felhúzza a gyűrűs ujjára a gyűrűt, majd boldogan összeölelkeznek. Mondhatjátok, hogy „Á! Még fiatalok vagytok!”, de nincs igazatok. A szerelem már egészen kicsi korunk óta kíséri végig az életünket. Az első szájra puszi az ovi leghelyesebb fiújától, az első csók felső tagozatban a fiútól, aki hidegen hagy. Aztán jön a gimi… mindenki tudja, mik történnek a gimiben! Őrült, vad és nagyon helytelen dolgok, többnyire… De most itt állunk félig felnőtten, az eljegyzett barátnőnk gyűrűjén ámuldozva, a boldogságban úszó vőlegénye mellett. Azt hiszem, ez valamiféle kisebb ajándék… Istentől v agy a Sorstól? Soha nem lehet tudni… Lassan révbe érünk…

A gyűrű J