Több, mint 7000 megtekintés! Imádlak titeket! Igyekszem gyorsabban dolgozni :)

15. The A Team (Február 14)

- Nézd a mai újságot! – tolom Dora elé papírt.

- Zayn Malik eljegyezte barátnőjét! – olvassa fel hangosan. – De jó ez a kép! – örvend.

- Nem vagy normális! – morogja Anne. – Amúgy kis fáziskésésük van! Már több mint egy hónapja jegyesek vagytok!

- És még mindig nem ünnepeltük meg! Ma kirúgunk a hámból! – pattan fel Dora és már tárcsázza is telefonjába a vőlegénye számát. – Szia édes! Arról lenne szó, hogy azt beszéltük a lányokkal, hogy ma kéne megünnepelni minket! Nyolcra? Wolseley? Persze, hogy jó! Imádlak! Hiányzol! Jól van én is, de menjél már! – rakja le a telefont.

- Akkor mehetünk is ajándékot venni neked! – rángatom fel Anne-t.

- Ne ráncigálj! Megyek már, na! – zsörtölődik.  – És most hova? – kérdi, már az utcán.

- Nem tudom! – indulok el.

- Szerinted mit kéne neki venni? – faggat az autóban.

- Őszintén? Gőzöm sincsen…

- Biztos? Neked általában vannak ötleteid! – húzza a száját.

- Na, jó! Tényleg vannak! Valami dögös szettet a nászéjszakájukra vagy egy yorkie-t!

- És mi lenne, ha mind a kettőt? Remélhetőleg csak egyszer jegyzik el egymást…

- Nem is hülyeség! – hümmögök. Szóval először elkocsikázunk a kedvenc fehérnemű boltunkba, aztán egy menhelyre. Nagyon sok édes kis állat liheg a fülembe, de minket csak a yorkie-k érdekelnek. Ki is választunk egy lány kölyköt. – Várj! A kutyát hova dugjuk, hogy ne lássa meg? – torpanok meg, kezeim között az ebbel.

- Hoppá! – gondolkodik el Anne is. – Harrynél le tudjuk rakni, nem?

- Ha szeret, akkor igen! – nevetek, majd előkapom a telefonomat. – Ugye tudod, hogy ma lesz az eljegyzési parti? – szólok bele, amikor Harry felveszi a telefont.

- Neked is szia, édesem és én is szeretlek! – morogja szarkasztikusan. – Igen, tudom. Zayn nem rég hívott…

- Most keltél? – vigyorgok. – Látod, mi van, ha nem velem alszol?

- Te mentél el! – háborodik fel.

- Vicceltem drága! – kuncogom. – Megvettük nekik az ajándékot és az érdekelne, hogy lerakhatnám-e nálad?

- Persze! – vágja rá. – Várlak!

- Szia! – köszönök el, majd lerakom.  – Mehetünk! – fordulok a lány felé. Fél óra múlva már Harry kapucsengőjén fekszem. – Engedj már be, mert lefagyok! – trillázom.

- Nem tudom, hol van, de megölöm, ha nem veszi fel hamarosan! – vacogja Anne.

- Helló Anne! – nevet Harry. – Ha emberölési szándékaid vannak, akkor nem engedlek be!

- Harry! Fázunk! – morranok.

- Gyertek! – enged be minket. Lefagyott ujjaimmal nagy nehezen belököm a kaput, majd a ház felé veszem az irányt. Harry már az ajtóban vár minket. – Tényleg hideg van! – vigyorog, miután megcsókol. – Mit vettetek?

- Köszönj Killernek! – veszem elő a táskámból a kutyát.

- És a szexi fehérneműnek! – röhög Anne.

- Kutya? Komolyan kutyát vettetek nekik? – hüledezik.

- Bizony! – bólintunk.

- Halálra fogom röhögni magam, amikor Zaynnek kell megsétáltatnia! – terel be minket. – Csináltam forró csokit! – nyom a kezünkbe két bögrét, ahogy belépünk.

- Már tudom, miért vagyok veled! – kortyolok bele a meleg italba. – Ez jó lett, cicafiú! – puszilom meg.

- Ide a kabátokkal, cipőt le, a dögöt meg engedd ki! – utasít.

- Már el is felejtettem, hogy ennyire házias vagy! – nevet Anne.

- Louisval ilyen téren nincs szerencséd! – kacsint Harry. – Na! Kabátokat! – nyújtja a kezét.

- Bocsi édes, de már megyünk is, mert Dorának kell a segítség! – nézek rá bocsánat kérően.

- Már el is mész? – biggyeszti le a száját.

- Szeretlek! – suttogom a fülébe, majd gyors csókot nyomok a szájára.

Isten áldja a gazdasági válságot! Az ő érdeme, hogy ma este a The Wolseley nincs dugig tömve.

- Mint a vőfély… - áll fel Louis. – Úgy érzem kötelességem pohárköszöntőt mondani!

- Na, erre kíváncsi leszek! – morogja Harry.

- Hol van Killer? – suttogom oda neki.

- A kocsiban! Remélem, nem piszkítja össze! – felel.

- Szóval ejtenék pár szót Zaynről! Először nagyon csendes voltál és ez, azóta sem változott túl sokat, bár ilyen tekintetben Dora jó hatással van rád! Dora, neked csak annyit, hogy kapd el a bradfordi rosszfiú grabancát! – csap az asztalra. –Azt hiszem, mindannyiunk nevében kívánok sok boldogságot, legalább addig legyetek együtt, mint én és Anne, szóval örökre, de mindegy! – gondolkodik el. – Ó és áldjon meg az ég sok kicsi Malikkal! Dora, reméljük, hogy a postásotok egy Zayn hasonmás lesz, vagy a gyerek rád hasonlít! Emeljük poharunkat a jegyespárra! – vigyorog és felemeli a poharát. A könnyeinket törölgetve követjük.

- Mr. és Mrs. Malikra! - nevetjük, majd egyszerre belekortyolunk a pezsgőnkbe.

- Most jöhetnek az ajándékok! – konferál a vőfély.

- Egy pillanat! Pillanat! – botladozik ki Anne a székek közül.

- Kocsikulcs! – szólok oda barátomnak, mire csak lazán nekem dobja. – Kösszentyű! – puszilom meg, majd Anne után rohanok. – Hello Killer! Hoppá! – nézek rá az ülésre. – Hát az a buta Harry nem tudta, hogy dobozba kéne tenni téged? – gügyögök az ebnek. – Hát akkor majd ő feltakarítja szépen…

- Menjünk már! – szakít félbe Anne, majd felkapja a szettet és a meglepetést tartalmazó tasakot.

- Miért mindig nekem kell elvállalnom a koszos dolgokat? – morgom.

- Ne sopánkodj, mint egy vénlány! – szól vissza. – Megjöttünk! – kiált a terem elejéből.

- Szerintem elég lett volna ezt ott közölni!

- Olyan negatív vagy ma!

- Zayn, te add oda először! – fordulok a fiú felé.

- Remélem tetszeni fog! – nyújt át menyasszonyának egy köteg fényképet, mire annak szeme könnybe lábad.

- Vettél egy házat? – kérdi meghatottan.

- Öt hálószobásat! – bólint. Egy ház? Nem semmi nászajándék!

- Köszönöm! – csókolja meg a vőlegényét.

- Mi jövünk, mi jövünk! – ugrik eléjük Niall és Liam. – Hát… nem fogok mellébeszélni! Megszerveztük a nászutatokat, méghozzá Argentínába!

- Fiúk! – érzékenyül el Dora.

- Mi csak egy kis szerénységgel készültünk! – legyint Louis, majd Harryvel karöltve előhúznak az asztal alól öt szatyor gyerekruhát.

- Nem vagytok normálisak! – prüszköli Zayn.

- A boltos nő azt mondta ezek unisexek! – emeli fel a kezét Harry.

- Hát… mi kevésbé voltunk eszementek… talán… - motyogom. – Mindegy! Az első ajándékod! Anne! – rázom fel a lányt, aki gyorsan Dora kezébe nyomja a tasakot.

- Úristen! Iszonyat jól néz ki! – rántja elő a fűzőt mindenki szeme láttára.

- Csak úgy mellékesen adjuk ez hozzá! – adom neki a következőt.

- Ez… ti nem vagytok épek! Ez most komoly? – nevet fel, mire bólintunk. – Vettetek nekünk egy szatyornyi gumit?

- Fő a biztonság! – bólogat Anne. – Belle! A harmadikat! – könyököl oldalba.

- Ja, igen! Bemutatjuk Killert, a Yorkshire Terriert! – emelem fel a kis dögöt. Dora hatalmasat sikkant és kikapja a kezemből szegény állatot, majd dögönyözni kezdi.

- De édes vagy! – simogatja meg. – Igazán köszönök mindent! – mosolyog.

- Az A Teamre! – emelem a poharamat.

- Az A Teamre! – ismétlik utánam.