- Oh… Ez nem annak néz ki, aminek látszik! – mentegetőzöm.
- Csak smár, világos! – röhög a képembe.
- Téged is simán lesmárolnálak, Louis! – vigyorgok rá.
- Persze! – int le és már megfordulna, amikor elkapom a karját, magam felé fordítom és egy lágy csókot lehelek a szájára. Kissé lefagyott állapotban tántorog vissza a házba.
- Örülj neki, hogy mentettem a bőrödet! – morgok rá Harryre.
- Nem lett volna rá szükség! – tápászkodik fel. – Az előbbi dolog…
- Harry, élveztem és folytatnám is, ha nem menne a kapcsolatunk kárára! – mosolygok rá. Hosszas hallgatásba burkolózik…
- Barátság extrákkal? – néz rám végül.
- Legyen – egyezünk meg. Belefáradtam abba, hogy ellentmondjak a Harry iránti vonzódásomnak. – De ma még csak simán barátok vagyunk! Délután próba!
- Alig várom! – vigyorodik el, majd elhalad mellettem és egy hatalmasat rávág a hátsómra.
- Ó, hogy rohadnál meg! – kiáltok fel.
- Megyünk! – ordít fel az emeletre Niall. – Majd gyertek utánunk!
- Rendben! – ordít vissza Harry.
- Hova mennek? – érdeklődöm még mindig sajgó hátsó felemet simogatva.
- Főpróbára… Tudod, szombat van! Első élő adás meg ilyenek! – kap elő egy törölközőt a szekrényből. – Te akarsz előbb fürdeni?
- Még szép! – kapom ki a kezéből és bevágom magam mögött az ajtót. Levetem a pulcsit, bekapcsolom a rádiót és beállok a meleg vízsugár alá.
- So much love… - énekelem, miközben felfogom a hajamat. Igyekszem nem túl vad mozdulatok tenni, nehogy elvágódjak a hatalmas zuhanyzóban. Ekkor a zuhanyzó megtelik gőzzel. – Basszus! Valamit rosszul csináltam? Ne, ne, ne! – tekergetem össze-vissza a kapcsolókat. Egyszer csak két kéz derékon ragad, és a falnak taszít. Sikítok egy hatalmasat, hátha Harry meghallja, de a sikoly megakad a torkomon… Harry jött be a fürdőbe. Haja vizesen, csapzottan hullik a homlokába. – Csak barátok, rémlik? – sóhajtom.
- Nézni azt csak szabad! – néz rajtam végig látványosan.
- Szabad – egyezek bele, ma már sokadszorra valamibe. – Csak engedj lefürdeni!
- ÉN foglak lefürdetni! – kéri ki magának és egy hatalmas adag tusfürdőt nyom a kezébe.
- A hátamat max! Elől már megfürödtem! – kacsintok rá. – Előbb kellett volna rám törnöd!
- Miért miről maradtam még le? – nyögi kétségbeesetten.
- Semmi különösről, csak háromszori önkielégítésről és egy sztriptízről! – intek, mire kisebb sóhaj hagyja el a száját.
- Muszáj kínoznod? – nyögi.
- Hát… - karolom át a nyakát és közelebb húzom magamhoz, mire átkarolja a derekamat és már csókolna meg, amikor a hátam mögött elzárom a vizet és ellököm magamtól. Gyorsan kilépek a zuhanyból és a testem köré tekerem a törülközőt. – Mennünk kell nem?
- De – helyesel és ő is dereka köré teker egyet, majd elindul a szoba felé.
- Harry! – szólok utána, mire érdeklődve megfordul. Nem kis hátsószándékkal elé lépek és megcsókolom, majd amilyen hirtelen jött azzal a hévvel el is szakadok tőle. Kissé meghökkenve áll az ajtóban félig még mindig a törülközőjét markolva. – Várj meg kint! – lököm ki az ajtón. A fürdőbe csak az alsóneműmet hoztam be. Na, nem baj, jól is jön! – Bocsi! Kint hagytam a ruháimat! – szaladok ki egy szál fehérneműben.
- Komolyan meg akarsz őrjíteni? – fakad ki.
- Kicsit! – vigyorgok rá, majd felöltözöm és kisminkelem magam. – Mehetünk? – lépek elé.
- Muszáj lesz! – von vállat és elindul az bejárati ajtó felé. Ahogy kiérünk az utcára, a hátára ugrok.
- Már mehetünk! – mosolygok rá.
- Remek! – nevet fel és minden tiltakozás nélkül cipel a hátán vagy tíz métert, ahol egy autó vár ránk.
A stúdió elé érve hatalmas tömeg várja Harry érkezését.
- Kibírod, vagy menjünk be külön? – néz rám.
- Szégyellsz? – kérdezem nevetve.
- Szégyellni? Legszívesebben rád másznék! – morogja.
- Akkor együtt – jelentem ki. Hálásan mosolyog rám. Nagy levegőt véve nyitja ki az ajtót, majd a kezét nyújtja felém, hogy kisegítsen. Amint kilépek, már villannak is a vakuk.
- Harry! Harry! – sikítják a lányok a kordon mögül.
- Harry! Ki ez a bájos hölgy? – kiált oda egy riporter.
- Remek! – fújtat.
- Semmi gond! – karolok bele. Halványan elmosolyodik és ad egy csókot az arcomra, majd elindulunk befelé. Szinte nevetnem kell azon, hogy büszkén, felszegett fejjel vonul végig.
- Átjutottatok? – fut hozzánk Zayn. – Már írni akartam, hogy lebuktunk.
- Semmi gond nem volt! – vigyorog Harry.
- Akkor jó. Most nyomás, mert mi jövünk!
Miután elpróbálták a Viva la Vida-t, a fiúk bemutatnak mindenkinek.
- Koregráfus? Tényleg? – fordul meg egy ellenszenves nő.
- Nem is akárhol! – dicsekszik a nevemben Louis. – A National Theatre-ben.
- Akkor bemutatnál nekünk valamit? – mosolyog rám, de látom a szemében, hogy az égésemet akarja csak látni.
- Ő Susan! Táncos és általában ellenszenves, ha csak nem akar valamit… - Suttogja a fülembe Savan. Alig láthatóan bólintok, majd visszafordulok Susan felé.
- Miért is ne? – teszem le a táskámat és húzom ki belőle a melegítőmet és az edzős cipőmet. Gyorsan átcserélem és a színpadon termek.
- Milyen számot kérsz? – néz rám a hangosító.
- Santigold You'll Find A Way (Switch & Sinden Remix)! – adom le a rendelést. Ahogy elkezdődik, a lábamat egy gyors csúsztatással hátra tolom és kinyújtom a karjaimat. A Fame-ből lesett mozdulataimat áhítattal nézik. Egy hatalmas ugrást követően a földre vetem magam és elkezdek Harry felé kúszni. Amikor elé érek egy csípőtekeréssel toldom meg a mozdulat. A hangosító önkényesen remixelni kezd. Challenge Accepted! Mozdulataim most inkább durvának hatnak, de ugyanakkor szexinek is. Futva rápillantok Susan arcára, akiről lerí, hogy nem erre számított. – Na hogy tetszett? – fordulok a fiúk felé. – Táncolni még nem is láttatok! – törlöm meg a nyakamat.
- Hát… Már tudom miért te vagy a koreográfus meg az énektanár! – vigyorog rám Louis. A fiúk helyeselve bólogatnak.
- Mi lenne, ha te tartanád a bemelegítést? – néz rám Savan.
- Öh… hát…
- A miénket? Naná, hogy elvállalja! Igaz? – lelkesedik Niall. Nem tudok nemet mondani kiskutya szemeire.
- Rendben! – sóhajtom.
Fél óra múlva az egész X-faktoros csapat színpadon vár.
- Baromi jó lesz! Belle nagyon tudja a dolgát! – lelkendezik Louis.
- És jól néz ki? – kérdi egy magas, hátranyalt hajú fiú.
- Eléggé… - szögezi le Louis.
- Akkor lehet, bepróbálkozom nála! – kacsint a fiúkra.
- Haver! Szerintem hagyd! Harry be fog pöccenni! – mondja neki Zayn. – Kérdezd csak meg tőle!
- Hé! Harry! – ordít oda göndör barátomnak.
- Hm?
- Nincs ellenedre, ha bepróbálkozom a koreos csajnál?
- Tessék? – fordul oda Harry. – Belle nem egyéjszakás csaj, oké? – közelít vészesen a pasihoz.
- Hé, Ember! Ha lefoglaltad azt mondd!
- Nem foglaltam le! – ordítja.
- Oké, Értem! – emeli fel a csávó a kezét. – Akkor gondolom nem bánod… - jegyzi meg, mire Harry megindul felé feltartott ököllel.
- Harry! – kiáltok fel és lefogom a kezeit, persze semmi értelme nincs, erőfölényben van. Simán lerázhatná magáról gyenge kezeimet, de megtorpan és rám néz.
- Sajnálom! – motyogja.
- Köszönöm, hogy meg akartál védeni! – ölelem át. Próbálom eltolni magamtól, de nem engedi.
- Sajnálom! – ismétli. – De te csak az enyém vagy! – suttogja a fülembe úgy, hogy senki se hallja, csakis én, és végig simít a nyakam vonalán, majd hirtelen eltűnik előlem. A testemen végig fut valami áramszerű és kiráz a hideg. Amikor túlteszem magam rajta, a társaság elé állok.
- Srácok! A nevem Belle River-Woods! Én vezetem a mai bemelegítést! Vagyis vezetném… - gondolkodom el. A csapat kíváncsian fészkelődni kezd. – Úgy gondolom, hogy már elegetek van kissé a hétből ezért valami olyat csinálunk, ami szórakoztató lesz! – csapom össze a tenyerem. – Jamelni fogunk! Mindenki úgy táncol a zenéimre, ahogy tud! Egy kört fogunk alkotni, és akire mutatok, bemegy középre és táncolni fog! Na, helyezkedjetek el! – lököm őket a helyes irányba. Miután elfoglalják a helyüket, bekapcsolom a zenét.
- Niall! – mutatok rá. A fiú hatalmas vigyorral a képén áll be középre. – Akkor most álljon be egy lány hozzá! – kiáltom, mire egy magas szőke hajú lány berohan Niallhoz. A szám után Barbra Streisand kellemes hangja szólal meg. – Gyerünk egy sorba mindenki! Ééés… Egy,két, há’! – navigálom a csapatot, akik próbálják utánozni a mozdulataimat, több-kevesebb sikerrel. A Suavemente elején megkérem őket, hogy alakítsanak párokat.
- Szabad? – mosolyog rám hamiskásan Harry.
- Nem bánom! – mosolygok rá. Társastáncosokat megszégyenítő módon táncolunk. Azt hittem Harry rosszabb lesz… De őszintén? Ki hinné, hogy jól táncol? Össze-vissza pörget, majd hirtelen átmegyünk az egymáshoz bújós, szexhez vezető táncra. Tudjátok milyen az… A következő számnál nevetve „versenyezünk”, aztán észbe kapunk, hogy nem csak mi vagyunk itt, de a többiek nem igazán törődtek a történtekkel. – Köszönöm mindeknek a közreműködést! Sziasztok! – köszönök el tőlük, majd neki látok a cuccaim elpakolásának, amíg a csapat ki nem vonul. – Harry! Te is menj! – utasítom sóhajtva a hátam mögött álló alakot.
- Liam vagyok! – szólal meg.
- Jaj, Bocsi! Mondd csak! – fordulok felé.
- Szólni akartam, hogy ha nem tervezel hosszabb távra Harryvel, lehet nem kéne ezt csinálnotok… Ő még nem tudja, de odáig van érted! – mosolyog rám.
- Liam! Megoldjuk ezt! Ne aggódj! – mosolygok vissza rá. – Nagylány vagyok, ő meg már nagyfiú! – nevetek fel, majd elfordulok, de bár ne tettem volna! Harry az egyik táncos csajjal enyeleg… - Louis! – kiáltok a fiú után. – Nincs kedved valamelyik nap meginni egy kávét, vagy valamit?
- Te most randira hívsz? – hökken meg. – De hát Harry…
- Nem mondanám randinak, de azt sem mondanám, hogy nem az. Csak próbáljuk meg! Harryvel meg nem lesz semmi… - győzködöm.
- Végül is, egy kávé nem árthat… - motyogja. – Ráérsz most?
- Naná! – karolok belé. – Hova megyünk? – kérdem, direkt nem Harryre nézve.
- Nem messze van egy Starbucks, ha az megfelel! – örül velem most már ő is. Az alatt a rövid út alatt úgy fellelkesül, hogy a mosolyt már lehetetlenség levakarni az arcáról. – Mit kérsz? – fordul felém.
- Egy Caramel Macchiatot! – nézek rá.
- Egybe lesz? – kérdi az eladó.
- Persze! – veszi elő a tárcáját Louis.
- Hagyd már! Én fizetem a magamét! – kezdek kotorni a táskámban a pénztárcámért.
- Randin vagyunk, rémlik? – mosolyog rám. – A fiú fizet! – nyújtja oda a bankjegyet.
- Rémes vagy Louis! – morgok rá, miután leülünk.
- Nagyon szívesen! – kortyol bele a kávéjába. – Auch! Ez forró! – tapogatja a nyelvét.
- Szegényem! – nevetek fel és átülök mellé, majd adok egy puszit az arcára. – Jobb?
- Hát még fáj, de határozottan jobb! – karol át vigyorogva.
- Hah! Többet most nem kapsz! – csapom meg játékosan az arcát, mire kisgyerek módjára lebiggyeszti a száját.
- Nem is kérek! Ez csak próbálkozó randi! – mentegetőzik.
- Az bizony! – helyeselek. A beszélgetés később elterelődik mindenféle eszement témára. Úgy háromnegyedóra múltán elindulunk vissza. Gyengéden Louisba karolok, amit ő egy boldog mosollyal jutalmaz. Hihetetlen, hogy reggel ezen az ajtón még Harrybe karolva mentem be.
- Ti hol voltatok? – von kérdőre kedvenc göndör hajúm, amint belépünk az öltözőbe.
- Kávéztunk! – dugom ki rá a nyelvemet.
- Beszélhetünk kicsit? – néz rám. Aggódva pillantok Louisra, majd bólintok és kilépek az öltözőjük ajtaján. – Mit csináltatok kettesben?
- Randink volt! – vonok vállat.
- Hogy mitek? – dülleszti ki a szemeit.
- Harry! Tudtommal te sem vettél vissza, szóval még be sem szólhatnál! – mordulok rá.
- Miről beszélsz?
- A táncos csajról! – mosolygok rá kárörvendve.
- De hát vele nem is volt semmi! – fakad ki.
- Mi sem csináltunk semmit Louisszal! – nézünk farkasszemet.
- Tényleg?
- Tökre tényleg! – fújom ki a levegőt. Ő nagyot sóhajt megkönnyebbülésében és elém lép, hogy megcsókoljon. – Nem, Harry! Ma elszúrtad! – intek neki vissza se nézve, majd bevetem magam a színpadra tódulók közé…
Az élő műsor természetesen hatalmas sikert aratott. Most éppen próbálom magam átküzdeni a hömpölygő tömegen, hogy haza kerüljek végre. Gyorsan kislisszolok a hátsó ajtón, amikor ismerős arcra leszek figyelmes.
- Zayn! – hökkenek meg.
- Kérsz? – nyújtja felém a cigis dobozát.
- Öhm… köszi! – húzok ki belőle egy szálat, majd kissé remegve rágyújtok.
- Ma is ünneplünk a fiúkkal… jössz? – néz rám, miközben egy újabbat szív a cigijéből.
- Még meglátom! – mosolygok rá.
- Ha jössz muszáj táncolnunk megint! – nevet.
- Meg van beszélve! – rázok kezet vele.
- Mi van fiatalság? – lép ki Louis. Ő persze semmi megjegyzést nem tesz arra, hogy dohányzok!
- Mintha te annyival idősebb lennél nálunk! – forgatom meg a szemeimet.
- Én vagyok a felelősség teljes felnőtt! – bólogat tettetett komolysággal.
- Akkor hatalmas bajban lehet a világ! – kacag Zayn.
- Ma nem fogok piálni! – esküdözöm, mire a fiúk felnevetnek.
Hát volt miért… Tegnap megint rendesen kiütöttem magam. Hogy honnan tudom ezt? A reggeli fejfájásból és abból, hogy semmire nem emlékszem azon kívül, hogy elmentünk inni. Csúnya halandóság… Fogadjunk az olimposziaknak ilyennel nincs gondjuk… Mázlista istenek! Lassan kinyitom a szememet. Most nem süt a szemembe a fény, hála az égnek! És otthon vagyok! Hogy kerülhettem haza? Mindegy! Egy hullámzó mellkas lapul a hátamhoz. Nem! Miért mindig én? Miért? Lassan végigtapogatom a testem, hogy van-e rajtam ruha, de nincs… Zihálva fordulok meg.
- Mond, hogy nem! – suttogom megpillantva Liam arcát. Rémes egy ember vagyok! Gyorsan Kipattanok az ágyból, felöltözöm és kimegyek a konyhába. A Kanapémon a hangosan horkoló Niallt találom. A fürdőkádból Zayn szitkozódása hallatszik ki, ami lassan elmosódik. Valószínűleg visszaaludt… a fotelben pedig az ülve alvó Harry szuszog. Felkapok négy takarót, hogy betakarjam a fiúkat. Természetesen semelyikük sem ébred fel rá. Harryt hagyom utoljára. Ahogy a vállához érek, felpattannak a szemei.
- Miért csinálod? – kérdi.
- Mit? – nézek rá értetlenül.
- Köszönöm, hogy betakartál! – mosolyodik el.
- Szívesen! – viszonzom mosolyát.
- Annyira szép vagy! – motyogja félálomban.
- Csak barátok Harry! – emlékeztetem.
- De a szex még belefér? – kérdi ásítozva.
- Nem! – nevetek fel.
- Te tudod! – von vállat és már alszik is. Mosolyogva töltöm ki a kávémat, majd kimegyek az erkélyre. Persze cigizni, mi másért!
- Reggelt! – köszön Liam.
- Neked is! Gondolom, szeretnél beszélni a tegnapiakról, de szerintem csak felejtsük el az egészet! – nézek rá.
- Egyet értek! – bólint, majd bemegy a saját kávéjáért és helyet foglal mellettem. Csendesen iszogatja a fekete löttyöt. Egy fél óra múlva már a fiúk is kezdenek ébredezni.
- Mi van itt emberek?(Vas Happenin’?) – kiált fel Zayn.
- Maradj már csöndben! – vág hozzá egy párnát Liam.
Rövid úton kitessékelem őket a lakásból és én is elindulok dolgozni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése