- Miért is ne? – derül fel az arca.
Pár perc múlva szalonképesen lépünk ki a házból.
- Tényleg jó egy kicsit kint lenni! – sóhajt, nagyot szippantva a levegőből és kézen fog, majd elindul az utcán. Az ösztrogéntól felszabadulva fűzöm össze ujjainkat.
- Tudod arra gondoltam, mielőtt elmegyek Amerikába, csinálok valami maradandót! – jegyzem meg.
- Mire gondolsz? – ráncolja a homlokát.
- Egy Flashmobra, mondjuk – vonok vállat.
- Nem is rossz ötlet… - hümmög. – Ha akarod vállaljuk az élő zenét!
- Erre nem is gondoltam még! – vigyorodok el. Dehogynem gondoltam! – Ismered a Breathinget?
- Jason Derulo?
- Igen. Jó lenne, ha megtanulnátok! – rebegtetem a pilláimat.
- Nem ér! Tudod, hogy mennyire könnyen engedek neked! – Csókolja meg a kezemet.
Pár napig próbáltam a koreográfiát a csapatommal, hogy egy szép napon (azaz a main) ki mehessünk a London Waterloo vasútállomásra. Van egy ismerősöm, aki elintézte, hogy elindítsák nekünk a számot.
- Ne menjetek túl messzire, skacok! – utasítom őket. – Készüljetek fel! Mindenki tudja, mikor jön?
- Igen! – kiáltja egy emberként a csapat.
- Munkára, emberek! Magától nem mozdul meg a Föld! – lelkesülök be. Felspannolva csörgetem meg Ivant, a gondnokot. – Mehet! – szólok bele, majd leteszem. Pár másodperces késéssel megszólal a zene. Az emberek keresik a hang forrását és meglepődve fordulnak körbe-körbe. Liam kilép az oszlop mögül a fiúkkal és elkezdenek levonulni a lépcsőn, miközben ő énekel. A tinédzserlányok hatalmas sikításban törnek ki. Megvárom az ötven ötödik másodpercet, majd beállok a tér közepére és táncolni kezdek a One Directionnel szemben. A második versszaknál (amit Harry énekel) a csapatom nagy része csatlakozik hozzánk. Vakuk villannak, kamerák kerülnek elő. Ha jól látom, valami tv féleség is kijött. Ez biztos Davis műve. Imádja a felhajtást! A versszak végén a kijelölt táncos lányok a fiúkhoz sétálnak, és együtt táncolnak. Engem Harry már az elején lestoppolt és nem engedett belőle. Megragadom a kezét, majd a lábamat egy oldal spárgába nyújtom és elkezdek táncolni vele.
- I only miss you when I'm breathing! – éneklik a fiúk. Harry perverz vigyorral az arcán nézi, ahogy táncolok. Amikor elhallgat a szám, a tömeg hatalmas tapsviharban tör ki.
- Vegyél feleségül Harry! Louis itt vagyok! Szeretlek Zayn! – És még sok hasonló jellegű kiáltás csendül fel a rohanó lányok sorából, akik sietségükben ellöknek Harry mellől. A kemény lépcsőn landolok. Az oldalamba belehasít a fájdalom és iszonyatos köhögő roham kap el, amint beakad a levegő a tüdőmbe. Louis aggódva ránt fel.
- Egyben vagy? – kérdi.
- Persze! – hörgöm és elküldök gyorsan egy SMS-t. A hangszórókból egy új szám dallamai bontakoznak ki.
- Party rock is in the House tonight! – énekli vidáman az LMFAO. Amikor a „Shake that” részhez érnek, beugrok a lányok és fiúk közé, majd Shuffelinezni kezdek. Haragom kissé enyhül, amikor látom meglepett arcukat.
- Nyomjad csajszi! – csúszik be mellém Davis. Először ketten, majd öten és egyre többen táncoltunk már. Jóformán az egész állomást beterítjük. A sikítozó lányok egyre jobban ki vannak szorítva a táncosaim által. Aki fellök, az meg is érdemli! Az utolsó refrén előtt nekifutok és felugrok egy spárgába, majd igyekszem nem ráesni senkire.
- Ez kemény volt! – ámuldozik Zayn.
- Reméltem is! – hörgöm. – Mert iszonyatosan fáj az oldalam! – tapogatom végig.
- Mitől? – aggodalmaskodik Liam.
- A rajongóitok meglöktek és nekivágódtam a lépcső peremének… - morgok.
- Lehet le kéne pihenned kicsit! – simogatja meg a hátamat Louis.
- Hazaviszünk! – ajánlja fel Niall.
- Megköszönném! – mosolygok és elindulok a táskámért, de ahogy felveszem és megérzem a súlyát, egy nyikkanás kíséretében le is ejtem. – Basszus! – szitkozódom. Körülnézek, de senki sem látta a kis balesetemet. Harry és Zayn még mindig a rajongókkal van elfoglalva, a többiek meg gondolom, már az autónál várnak. Nem kis erőfeszítésembe kerül felemelni a sporttáskát, valahogy mégis sikerült. Összeszorított fogakkal igyekszem túljutni a tömegen. Már majdnem össze is jön, amikor valaki nekem jön a táskájával jobb oldalról, eltalálva a fájó részt. Most kezdem igazán érezni, hogy valami nagyon nincs rendben. Elfog a hányinger, szédülök és reszketek. – Harry! – kiáltom, de végét elmossa a belőlem feltörő köhögés. A szám elé emelem a kezemet és érzem, hogy ráfröccsen valami. Reszketve nézem meg a kezemet. Az egész tenyerem piros a véremtől… - Harry! – kiáltom, most már nagyon kétségbeesve. – Harry! – ordítom, a vértől vörös kezemet bámulva.
- Igen? – fut hozzám.
- Azt hiszem, baj van! – sóhajtom és felé nyújtom a véres kezemet. A hányinger eluralkodik a testemen, Görcsölő hassal görnyedek be. A számat újabb, az előzőnél nagyobb adag vér hagyja el.
- Basszus! Belle! – káromkodik. – Louis! Liam! Gyertek már fiúk! Hé! – ordít, ahogy csak bír, míg én erőtlenül kapaszkodom a karjába. Megtörlöm a számat, majd felé fordulok, elmosolyodok, és már mondanám, hogy jobban vagyok, de a lábaim hirtelen felmondják a szolgálatot. Harry Ijedten kap utánam. – El ne ájulj nekem! Beviszünk a kórházba! – simítja ki hajamat az arcomból. Szívesen tennék eleget a kérésnek, de a plafon már kezd halványulni a szemeim előtt. Valami sűrű bugyborékolva próbál feltörni a tüdőmből. Oldalra fordítom a fejemet, hogy ki tudjon jönni.
- Mi történt? – jelenik meg Zayn.
- Hívd már azt a kurva mentőt! – kiabál kétségbeesetten. Néha kiélesedik kép, néha teljesen elsötétül, nem is tudom, mióta feküdhetek a karjaiban.
- Nyugi, Harry! – lehelem.
- Te nyugtatgatsz, pedig belőled folyik a vér! – horkan fel. Elmosolyodom, de megint rám jön a köhögés. Erőtlenül (és a vérveszteségtől félájultan) hanyatlok vissza Harry térdére.
- Hmm… Szép szemed van! – nyögöm. Látom, ahogy elmosolyodik, és megint végig simít az arcomon. – Ha már ennyire jól vagyok, elmondok valamit… hogy mit szeretek benned!
- Hallgatlak! – szívja be a levegőt.
- Szeretem a hangodat, mert eléggé kellemes tónusa van. A hajadat, ahogy beszélsz, meg még sok mindent…
- Például? – faggatózik.
- Hát… Ezt nem akarom ennyi ember előtt mondani! Neked sem akarom… – sóhajtom, mire felnevet.
- Súgd meg! – hajol közelebb.
- Mm… Mit veszíthetek? – kérdem halkan magamtól, behunyt szemmel. – Szeretem azt, hogy minden alkalommal, amikor megcsókolsz, görcsbe rándul a gyomrom. De nem szeretem, amikor más lányokkal enyelegsz, pedig mindketten tudjuk, hogy nem kellenek neked. Ez nem fair velük szemben! Ja és azt is utálom, hogy ennyire rohadtul nekem lettél kitalálva! – mérgelődöm és utat engedek a számból bugyogó vérnek. - Harry! Ne ijedj meg! Azt hiszem, el fogok ájulni! – És úgy is teszek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése