8.I’ll take you to another world

- Látom nem fogtad fel, amit mondtam egy órával ez előtt! – állok fel a kanapéról.

- De hát nem is én kezdtem! – fakad ki és a tenyerébe temeti arcát. – Tudod, megőrjítesz! – néz rám végül.

- Eddig nem tudtam! – mordulok fel gúnyosan. Harry egyszer csak felpattan és megfogja a kezemet, majd az emelet felé húz. – Mit csinálsz?

- Mutatni szeretnék valamit! 

- És nem ér rá? – kérdem fejhangon.

- Szerintem, most van itt az ideje! – csukja be maga után az ajtót, majd a hifijéhez lép és elindítja a CD-jüket. – Ez az Another World! A dal felét én írtam, miután lefeküdtünk egymással. A stole my Heart Refrénjét is te ihletted! – vallja be.

- Ó! – suttogom, de több hang nem jön ki a számon.

- Hát igen… Kissé meg voltam bolondulva tőled akkoriban! – mosolyog. – Egészen addig amíg Caroline nem jött! Vele tényleg jól éreztem magam!

- Harry! – lépek közelebb. – Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de… előbb oda kell adnom neked a karácsonyi ajándékod! – nyögöm ki, majd a táskámhoz rohanok és előkapom a borítékot.

- Nem kellett volna ajándékot venned! – vigyorog. Szavaival ellentétben mohón kapja ki a kezemből. – Egy istennő vagy! – kiáltja, amikor meglátja a jegyeket a következő Manchester United mérkőzésre.

- Tudom! – nevetem. – A másik azé, akit vinni akarsz!

- Viccelsz? Te jössz velem! – háborodik fel.

- Jól van, na! – hőkölök hátra.

Pénteken, azaz december huszonharmadikán együttes erővel ültünk be megnézni a meccset, ami már megy vagy félórája. Én ugyan semmit nem értek, vagy látok a szemüvegem nélkül a meccsből, de Harry önként és dalolva kommentálja nekem a történéseket. A félidőben mind a ketten elmegyünk az illemhelyiségre, majd csacsogva indulunk meg a büfék felé.

- Harry Stylest kérjük a pályára! Harry Stylest kérjük a pályára! – harsogja a bemondó.

- Mi van? – fordulok felé.

- Nem tudom! – néz rám őszinte csodálkozással. – Jössz?

- Persze! – bólintok, mire ő megindul a tömeg kellős közepe felé. Szinte futva követem őt. – Harry! Várj már meg! – ordítok utána, de egyszer csak eltűnik. Az emberek sodrásával végül kikötök a pályához vezető folyosó végén. A leghihetetlenebb látvány tárul elém. Harry ott áll egy dobbal a nyakában, mögötte egy egész menetelő gárda, kezükben dobokkal és különböző fúvós hangszerekkel.

- Kezdhetitek!  - ordít hátra, mire a csapat elkezdi fújni a Party Rock Anthemet. (A link: http://www.youtube.com/watch?v=uZtCZOiZ-cg) Ezt mind miattam csinálta? Tátott szájjal bámulom az egészet, kicsit még meg is könnyezem, amikor elkezd táncolni rá. Az egész stadion őrjöng, mert tényleg jól csinálják. Harry hirtelen felém nyújtja a kezét, majd behúz a menet közepébe és pontosan akkor hallgat el a zene, amikor letérdel elém és megfogja a kezemet. Na, nem!

- Mit csinálsz? – suttogom.

- Kedves, Belle River-Woods! – beszél a mikrofonba. A hangja betölti a standiont és a közönség feszülten figyel. – Az egyik legjobb barátom vagy és mostanában igencsak kitettél magadért! Szeretnélek megkérni, hogy töltsd velem a karácsonyt Holmes Chapelben, mint a legjobb barátom. És ezt nem azért szeretném, mert az én legjobb barátom el van foglalva az egyik legjobb barátnőddel! Szóval? Eljössz velem? – tartja a számhoz a mikrofont.

- Nyilvánosan megaláztad magad miattam! – nevetek fel. – Ezek után még szép, hogy elmegyek! – ölelem meg. A tömeg tapsviharban tör ki. Boldogan vezet ki a pályáról, majd megnézzük a második félidőt és hazaindulunk, amikor Harryt megállítja egy tündéri, szőke kislány.

- Szereted őt? – mutat rám.

- Igen, ő az egyik legjobb barátom! – felel neki Harry mosolyogva és leguggol hozzá.

- És mikor házasodtok össze? – faggatózik, mire félrenyelem a vizet és köhögni kezdek.

- Hűha! Nem szeretnél inkább valami mást kérdezni? – nevet fel zavarában. Bármeddig el tudnám nézni, ahogy beszélget a kislánnyal! Te úristen! Harry Stylest életemben nem láttam még ennyire vonzónak, mint most!
- Sziasztok! – köszön el a kislány integetve.

- Viszlát! – köszönünk el.

- Bocs a kínos kérdésekért, de…

- Harry! Fogd be! – rakom a szájára a kezemet. – Tudod, ahogy elnéztelek az előbb, amikor kislánnyal beszéltél...hogy is mondjam? Beindítottál, Harry! Nem kicsit! – közlöm, majd leveszem a szájáról a kezemet és elindulok a kijárat felé. A hozzájuk vezető úton végig idegesen dobol a kormányon és sietősen tekinget ki az ablakon. Amikor végre megérkezünk, szinte befut a házba.

- Komolyan mondtad, amit mondtál? – présel a falhoz, ahogy belépek az ajtón.

- Hogy beindítottál? – vonom fel a szemöldököm. – Igen, komolyan. Tudod mit tettem volna? – teszem fel a költői kérdést, majd rántással szétnyitom az ingét. Már csókolna, amikor megállítom. – Fürödjünk! – mosolyodok el, majd elindulok az emeletre, két méterenként ledobva az egyik ruhadarabomat. A lépcső végén már csak egy szál bugyiban álldogálok, és a kezeimmel takarom el a melleimet. – Nem jössz? – kérdem a lefagyott Harrytől, majd tovább haladok a fürdő felé. Pár másodperc múlva hallom dübörgő lépteit a lépcsőn. Hajamat össze sem kötve lépek a zuhanyzófülkébe és megnyitom a vizet. Ügyet sem vetek a kivágódó fürdőajtóra, majd a fülkébe belépő emberre. Ráérősen megfordulok és rámosolygok, amit ő is viszonoz. Jelentős változáson esett át egy év alatt. Eltűnt a pocakja, a vállai szélesebbek lettek, a többi észrevételemet inkább megtartom magamnak. Vigyorogva veszem tudomásul, hogy ő is rendesen végigmér magának. A jobb kezével végig simít az arcomon, mire türelmetlenül a falnak lököm és rávetem magam.

Azt hiszem, kifacsartam Harryt. Lihegve fekszik az ágyon és meg sem tud szólalni.

- Hé! Jól vagy? – rázom meg, mire csak egy fejrázás a válasz. – A szíved vagy mi? – ülök fel aggódva. Még mindid gyorsan vesz a levegőt, de erőt vesz magán és kinyitja a száját.

- Baby you light up my world like nobody else! – énekli halkan.

- Hülye! – csapom fejbe.

- Ez az első, hogy egy lány így reagál erre a mondatra! – nevet fel fáradtan.

- Harry Styles! Hivatalosan is bekerültél a top tízbe! – mosolygok rá.

- És hányadik helyen?

- Miért mondanám el?

- Mert háromszor juttattalak a csúcsra! – vigyorodik el pimaszul.

- Az első helyen vagy! – vallom be kelletlenül.

- Hát egyértelmű volt! – nyújtózkodik.

- Szia! – vágom a képébe a párnát és magamra tekerem a takarót, majd ugrálva gyűjtöm össze a cuccaimat.

December huszonötödikén, reggel kilenckor már el is indulunk Holmes Chapelbe. Harry a fél házat bepakolta a Range Roverjébe! Rosszabb, mint öreganyám!

- Komolyan szükségünk lesz ezekre? – hitetlenkedek.

- Nem tudom! – von vállat. – De jobb, ha van és nem fog kelleni, mintha kell, de nincs! – mosolyog.

- Te tudod! – szállok be a kocsiba.

 A három órás útból már letelt kettő, de nem szóltunk még egy szót sem egymáshoz. Valószínűleg azért, mert mind a kettőnk ideges. A mobilom csörgése zavarja meg a csendet. A kijelzőn Dora neve villan fel. Már itt volt az ideje! Két napja nem reagált egyetlen hívásomra sem!

- Végre! – veszem fel a telefont.

- Neked is szia! – nevet bele.

- Miért nem hívtál vissza? – vonom kérdőre.

- Na, pont erről akarok veled beszélni! – háborodik fel. – A karácsonyi vacsora után, amit rendeztetek Harryéknél, beszélgettem Zaynnel és hát… mondjuk úgy, hogy jobban megismerkedtünk!

- Hogy mi? – reagálok. – Összejöttetek?

- Olyasmi! – suttogja. – Randizgatunk! – Lelki szemeim előtt látom, hogy kidugja a nyelvét az izgalomtól. – Meg is jött a boltból! Mennem kell, mert főzni fog nekem!  Érezd jól magad! Szia! – csapja le a telefont.

- Szia! – morgom. A telefonom egy halk pityegéssel jelzi, hogy valami van a Twitteremmel. Mosolyogva nézem a Dora által kiposztolt képet, amin ő és Zayn a fiú erkélyén ölelkeznek. Később, unalmamban elkezdem simogatni Harry szabad kezét, mire halványan elmosolyodik, majd a kezéről áttérek a karjára, a karjáról a hasára, a hasáról pedig a combjára. Ahogy egyszer végig simítok rajta, Harry megmerevedik és félrerántja a kormányt, majd leáll az út szélére.

- Normális vagy? – néz rám.

- Azt hittem már jobban viseled! – hajolok hozzá és elkezdek babrálni az inggallérjával, majd félénken felnézek rá. – Bocsánat! – suttogom vigyorogva.

- Te leszel a halálom! – morogja, és újra beindítja a motort.

- Reméltem is! – dőlök hátra.