- Hát jó volt újra látni egymást! – búcsúzkodunk a terminálban.
- Jó lenne megint találkozni! Megadod a telefonszámod? – nyújtja felém a mobilját.
- Persze! – vágom le a csomagomat és kapom ki a kezéből, majd bepityegem a számsorozatot.
- Köszi! – teszi zsebre a készüléket. – Akkor majd hívlak! – ölel meg. – Amúgy a vörös jobb, mint a barna! – kiált még utánam, majd elnyeli a tömeg. Mosolyogva indulok el a másik irányba.
- Belle! – kiáltja valaki a nevemet, ezzel felzavarva mélázásomból.
- Louis! Hát te? – hökkenek meg, de rögtön a nyakába is ugrok.
- A színházban megmondták, hogy melyikkel jössz! – zár a karjaiba. – Hogy vagy?
- Elfelejtettem, hogy mennyire hideg van itt novemberben! – nevetek. – Többiek?
- Ott vannak! – mutat a Starbucks irányába. És tényleg! Niall, Zayn és Liam az egyik asztalnál ülnek.
- Harry? – kérdem.
- Caroline-nal valahol! – von vállat.
- Gondolhattam volna! – morgom.
- Én már nem is vagyok elég neked? – biggyeszti le a száját.
- Túl sok is vagy! – nevetek. – Sziasztok! – köszönök a fiúknak, akik felállnak az asztaltól és egyenként megölelnek.
- Jó, hogy itthon vagy! – mosolyog rám Niall. – Ez a tied! – nyoma kezembe egy pohár kávét.
- Köszi! – ülök le. – És mi újság itthon? – kérdem, de hirtelen elkezd rezegni a mobilom. – Bocsi, ezt fel kell vennem! – kapom elő.
- Megérkeztél már? – kérdi egy sürgető hang.
- Logan! A gépen nem is telefonálhatnék! – morgom.
- Igaz… – nyugszik le. – Mit csinálsz?
- Kávézom! – felelem. – A srácokkal…
- Harry is ott van? – tudakolja.
- Nincs. A barátnőjével van valahol!
- Mekkora egy farok!
- Logan! – kacagok.
- Jó, oké! Mikor látogassalak meg? – tereli a témát.
- Akár a következő géppel is jöhetsz!
- Szavadon fognálak, ha nem forgatáson lennék! – morogja.
- Mennem kell, Wade! Tudod mások is érdeklődnek irántam! Szia! – rakom le.
- Kivel beszéltél? – kérdi Louis a kávémat szürcsölgetve.
- Igen, megihatod! – jegyzem meg gúnyosan. – A legjobb amerikai barátommal, Logannel!
- Várjunk csak! A te spanod, csak nem Logan Lerman? – mereszt nagy szemeket Liam.
- De igen, ő! – mosolygok. – Fiúk sajnálattal kell közölnöm, hogy nem számítottam arra, hogy jöttök és idehívtam a barátnőimet! Lassan meg is jönnek! – nézek a telefonom kijelzőjére.
- Lányok? – csillan fel Niall szeme.
- Nem! Fiúk! Szerinted, ha barátnőimet mondok, mit értek alatta? – morgom.
- Jól néznek ki? – faggatózik.
- A szépség relatív! - állok fel mosolyogva, mert megjöttek. Charlotte Watson és Dora Chamberlain. Charlotte egy magas lehet velem, egyenes barna haja és meghatározhatatlan színű szeme van. Dora alacsonyabb nálunk, Arab felmenőkkel bír, hosszú sötét barna haja és szemei vannak. Lotte már messziről lóbálja felém a karjait és nemes egyszerűséggel a nyakamba vetődik maga mögött Dorával. – Sziasztok! – nyögöm remegve a súlyuk alatt.
- Hiányoztál! Mesélj! Mindent tudni akarunk! – vágnak egymás szavába.
- Charlotte, Dora! Ők itt Zayn, Niall, Liam és Louis! – mutatom be egymásnak őket. A lányok kissé lefagynak először, de aztán lelkesen mutatkoznak be egyenként. Ahogy elnézem, Char rámozdult Liamre, Dora meg Zaynre. Mindent tudóan összemosolygunk Louisszal. – Azt hiszem, el lesznek! – jegyzem meg.
- Úgy néz ki! – bólint rá. – Ma megyünk bulizni?
- Hát… Hazajöttem! Kéne, nem? – nézek rá.
- Kéne! – helyesel. – Akkor, nyolckor felveszünk titeket a lakásod előtt, jó?
- Rendben! – felelem és elráncigálom a lányokat, majd taxiba szállunk.
A gardróbomból szinte az össze ruha ki van dobálva, a csajoknak hála.
- És így? – lép be a fürdőből Dora.
- Eddig is jól néztél ki! – fordulok el a szekrénytől. Charlotte, mint egy kerge nyúl, a tükröm előtt ugrál. – Még csak fél nyolc van! – teszem hozzá.
- Akkor már elkezdhetünk alapozni! – húz elő Dora a táskájából egy üveg Jack Danielst.
- Ez már valami! – nyúlok az üvegért. – esküdjetek, hogy ma este jól fogjuk érezni magunkat! – tartom fel, mire ők bólintanak. Egy rántással lehúzom róla a védőfóliát és kinyitom…
Húsz perc múlva már egy csepp sem marad az üvegben. Kintről dudálás hallatszik be.
- Megjöttek! – ugrok fel az ágyról. Gyorsan magunkra kapunk mindent és egy kulcsra zárás után nevetve futunk le a lépcsőn. A ház előtt Louis támaszkodik neki az új autójának lazán, piros gatyában, zakóban és fehér alapon kék csíkos fölsőben.
- Jó estét a hölgyeknek! – köszönt minket, mire a lányok kislányosan felkuncognak.
- Szia, drága! – ölelem meg és belemarkolok a hátsójába.
- Ittatok mi? – kérdi.
- Nem keveset! – bólogatok. – De ma este jól akarom érezni magam! – ölelem meg újra, majd megtoldom egy szájra puszival és beszállok az anyósülésre. – És hova megyünk? – kérdem.
- A házavató bulinkra! – mosolyodik el és beindítja a motort. Egy ideig hallgatom a rádióból szóló lagymatag számokat.
- Mi ez az izé a rádióban? – jajdulok fel az egyik legsiralmasabbnál.
- Az új Wanted szám! – mosolyog Louis.
- Bulizni megyünk, nem esküvőre! – mordulok fel és átváltok egy másik adóra, ahol a Candy Shop kezdődik el éppen. – Na, ez már valami! – kiáltok fel.
- Megérkeztünk! – nevet fel az egyetlen fiú az autóban.
- Mi? Ne már! Annyira jó ez a szám! – ragadom meg a karját.
- Házi gazda vagyok! Nem maradhatok kint egész este az autóban! – néz rám kedvesen.
- Rendben! – morgom és kiszállok a kocsiból. A csajok már ajtónál várnak, kissé dülöngélve.
- Ugye nem fognak mindent összehányni? – aggodalmaskodik.
- Ha igen, felmosok utánuk! – teszem a szívemre a kezem.
Egy fél órányi mászkálás és piálás után kellő bátorságot érzek ahhoz, hogy a Dj mellé lépjek és számot kérjek tőle.
- Nem raknál be valamit, amire keményen lehet táncolni? – kérem Zaynt. Illetve Dj Malikot. Erre mit rak be? Whine up! Nem a legjobb, de megteszi! Sikítva kapom el a lányokat, majd lekapom magamról a cipőmet és felállok az étkezőasztalra és táncolni kezdek.
- Cause I'm feeling your vibing! I'm riding high is exotic! – húzom fel magamhoz az éppen csak betoppant Harryt. Kissé meglepődve kezd el táncolni velem, majd a szám végén leemel az asztalról.
- Szia, Harry! – ordítom a fülébe. – Miért nem jöttél ki tegnap?
- Szia! Hát… Caroline-nal voltam! – feleli a fejét vakargatva.
- És mikor ismerhetem meg őt? – nevetek rá.
- Akár most is! – mosolyodik el, mire beáll mellé egy erősen harmincas nő. Eléggé furcsán festenek együtt. Meg hát a nő úgy fest, mint egy… mint a Hófehérkében a banya!
- Belle! Örülök, hogy megismerhetem! – nyújtom felé a kezemet, de cseppet sem örvendve. Ő is kényszeredetten viszonozza a gesztusomat.
- Mennem kell! – intek és a csajok után indulok. – Harry csaja úgy néz ki, mint a Hófehérkében a királynő miután átváltozott banyává! – nevetem fuldokolva.
- Melyik az? – kérdik a nyakukat nyújtogatva, mire én a nő irányába bökök.
- És nem túloztál! – ámul el Charlotte.
- Inkább igyunk! – nyújt felém egy poharat Dora. Tovább nevetgélve gyújtunk rá. Char erre az orrát befogva áll távolabb tőlünk.
- Nem értem, miért kell ezt csinálni? – fakad ki, de nem törődünk vele. Csak a szokásos cigi elleni hisztije…
- Hé! Ti miért vagytok kint? – nyitja ki a terasz ajtót Louis.
- Cigizünk! – mutatom meg neki a jobb kezemet.
- Hát akkor, majd gyertek be! – lépne vissza.
- Louis! – kiáltok utána, mire megfordul. – Mizu? – kérdem tőle kajánul és megcsókolom. A szabad kezemmel átkarolom a nyakát és közelebb húzom magamhoz. – Szóval minden rendben! – lépek el tőle.
- Japánban földrengés volt és árvíz! - jegyzi meg, majd megölel hátulról.
- Nem furcsa, hogy már másodszorra kerülünk össze úgy, hogy minimum én részeg vagyok? – kérdem tőle, miközben elnyomom a cigimet.
- Lehet alkoholistának kéne lenned! – fordít maga felé és az enyémre tapasztja a száját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése